Hétmérföldes léptekkel

Az előző szezon alapján a Hamburg egymást követő két viszszakapaszkodása is unikumnak számított, erre a kilencedik fordulóban újabb két csapat mutatta meg: kétgólos hátrány esetén sem kell kétségbeesni. A Frankfurt Cottbusban igazolta, hogy a hétközi, Karlsruhe elleni sikere nem puszta fellángolás volt, és a Friedhelm Funkel vezetőedzőnek adott utolsó ultimátum már hatott.

A Frankfurttal szemben a Bayern Münchent még saját szurkolói is hátráltatták, elvégre alig fél óra után ismét felharsant a „Klinsi raus!” („Klinsi, takarodj!”) rigmus, miután a

Wolfsburg jó játékkal 2–0-s előnyre tett szert. És ahogyan várható volt, a Bayern védelmének hibáiból. Ezt már a www.sport1.de internetes oldal beharangozója is megjósolta, külön anyagot szentelve ennek a csapatrésznek. Csak épp abban az elemzésben Philipp Lahm kiesése miatt a bal oldalért aggódtak (a két szóba jöhető helyettes, Massimo Oddo és Christian Lell a másik szélen érzi jól magát), a bakikat viszont a két centerhalf követte el. A Fiorentina elleni BLmérkőzésen sem volt csúcsformában a védelem, de az olaszok nem büntettek, szemben a Wolfsburggal! Edin Dzeko Martín Demichelisszel szemben tizenegyest harcolt ki, aztán kihasználta, hogy Lúciónak fogalma sem volt, kivel kell fejpárbajt vívnia, és a 33. percben már megint kézenfekvőnek tűnt azon polemizálni, hogy órákon belül állástalan edző lesz Jürgen Klinsmannból vagy sem.

Nyugodtan lehetett volna belőle az, hiszen megnyugtató megoldást még egyetlen problémára sem talált. Elsősorban a három- kontra négyvédős rendszerben érződik a bizonytalanság, mert hiába jó játékos Oddo, Lúcio, Demichelis és Lahm (ráadásul Demichelis kivételével mindannyian világbajnoki érmesek!), egységként még nem működnek kiválóan. Ha úgy tetszik, mindegyikük potenciális „hibahordozó”. Ezúttal a még leginkább megbízható Lahm nem futballozott (siránkozott is miatta Franz Beckenbauer klubelnöktől Klinsmannig mindenki), a többiek viszont megint hozták magukat. Egészen addig, míg Klinsmann a szünetben bele nem nyúlt az összeállításba, és Oddo lehozatalával, illetve Tim Borowski beküldésével feladta a biztonsági elveket, háromvédős rendszerével megkavarta a Wolfsburgot.

Akkor már csak egy gól volt a látogatók előnye (Franck Ribéry még a szünet előtt szépített) – a végén meg kettő a hátrányuk, méghozzá Miroslav Klose mesterhármasának köszönhetően. Igaz, ez nem a csatártól megszokott tripla volt, mert nem gólokból, hanem gólpasszokból hozta össze. Legalábbis a hivatalos jegyzőkönyvek szerint, hiszen Mark van Bommel 16 méteres fejese, illetve Tim Borowski éles szögből leadott bombája is legalább annyira múlt a szerencsén, mint Klosén. A végén a Bastian Schweinsteigernek adott asszisztja már tényleg klasszikus gólpassz volt… Győzelmével a Bayern München hét helyet lépett előre a tabellán, és – három ponttal lemaradva az éllovas Leverkusentől – már a negyedik.

„Semmi sem változott: a Wolfsburg nem tud nyerni Münchenben. Pedig a szünetig minden másképp nézett ki, addig még reménykedtem –

mondta Felix Magath, a „farkasok” jelenlegi, a Bayern egykori edzője. – Utána sajnos passzívak voltunk, és engedtük, hogy a Bayern átvegye a kezdeményezést. De ez minőségi kérdés is. Nem tehetek szemrehányást a csapatomnak, mert a Bayern jobb erőkből áll.”

Hogy nem mindennapi győzelmet aratott a bajor együttes, azt jelezte az érintettek nyilatkozatcsokra. Lell csak annyit mondott, „…sok múlott ezen a meccsen, több lett volna egyszerű vereségnél, ha kikapunk”,

míg Van Bommel szerint a siker megnyugvást, Klinsmann szerint pedig meg még több munkát hozhat. „Bizony, már a lefújás után megmondtam nekik, hogy még többet fogunk dolgozni – így a tréner. – Egyelőre képtelenek vagyunk az első pillanattól a meccsre figyelni. Elismerésem a csapatnak, mert csak egy erős társaság képes ilyen feltámadásra. Gyenge idegzetűeknek semmiképpen sem ajánlom ezt a találkozót, még visszanézésre sem.”