Irány a mély víz!

Talmácsi Gábor világbajnokként kezdte a 2008-as évet, de továbbra is csak a legkisebbek, a 125 köbcentisek között. Meg is kapta a magáét, hogy még mindig a gyerekmedencében pancsol, miközben aki kicsit is megtanult úszni a riválisok közül, az Hector Faubeltől Thomas Lüthiig már felcsatolta a karúszókat, s rohant a mély vízbe.

Talmának azonban még egy nyomorult kiskacsás úszógumi sem jutott, csak az ígéret, hogy majd jövőre kipróbálhatja a nagymedencét – hiába, így működik a motorsport, a tehetség és a gyorsaság önmagában még nem garancia semmire. Ráadásul ahelyett, hogy egy kategóriával feljebb rótta volna a hosszokat, azt kellett végignéznie, hogy körülötte pelyhedző állú sihederek fröcskölik egymást – na meg őt magát is.

S ha ez még nem lett volna elég, kapott egy új fejlesztésű motort is, amely kezdetben nagyjából annyit ért, mintha a medencében még egy követ is kötöttek volna a nyakába – ráadásul még ez a közmondásos kő is tönkrement minden adandó alkalommal.

Emberünk tehát szenvedett becsülettel, miközben mindenki élvezte a strandot körülötte: új fejlesztésű versenygépe hol csak simán lassú volt, hol le is állt a biztonság kedvéért, s az első öt futamon csak egyszer tudta legalább a dobogóig verekedni magát vele. Hiába tempózott becsülettel, ez kívülről inkább fuldoklásnak tetszett, ami a kacsaúsztatóban azért elég ciki, főleg a regnáló világbajnoktól.

Aztán lassacskán kiegyenesedtek a dolgok, új mérnök állt a házhoz, az Apriliát is sikerült összerakni, s a koloncoktól megszabadult Talmácsi a legutóbbi tizenegy futamból kilencen már ott volt az első négy hely valamelyikén (háromszor nyert is). Ha pedig a szél nem fújja el motorostul Doningtonban, Indianapolisban pedig nem töri el a kezét egy nagy esés után, talán még többre vihette volna.

De jelen állás szerint pole pozíciós Valenciában is, azaz így is jó esélye van az összetett második helyre, ami mindenképp megsüvegelendő fegyvertény a szánni való idénykezdet után. Az más kérdés, hogy mennyit ér a ma megszerezhető ezüstérem: bármilyen sok munka is van mögötte, sokan szeretnénk már látni, ahogyan Talma rangosabb mezőnyben áll helyt.

Jövőre, ha minden igaz, végre jöhet a mély víz, csak úszóknak. Azt, hogy Talmácsi szorgalmával, küzdeni akarásával továbbra sincs baj, az idei teljesítménye is igazolja.

De ez még csak arra garancia, hogy nem fog megfulladni. Mindenesetre bizakodhatunk – legalább a mentőövet egyelőre el lehet pakolni.