Önmaguk nagy ellenfelei

Nyugaton a helyzet szeptember hetedike óta szinte változatlan: az élen a Gyirmót, többnyire három pont az előnye a PMFC-vel szemben. Szűkebb pátriájában, Baranyában is „megállt” az idő?Nyugaton a helyzet szeptember hetedike óta szinte változatlan: az élen a Gyirmót, többnyire három pont az előnye a PMFC-vel szemben. Szűkebb pátriájában, Baranyában is „megállt” az idő?

A tabellát illetően tényleg nem sok minden módosult, mi viszont lassan kiegyenesedünk, annak ellenére is, hogy előre nem kalkulálható apróságok, elsősorban sérülések miatt folyamatosan improvizációra kényszerülünk a felkészülésben és a játékban – adott helyzetjelentést némi töprengés után Róth Antal, a PMFC vezetőedzője. – A célnak megfelelően minden egyes összecsapásnak úgy vágunk neki, hogy irányítani és nyerni akarunk.

Néhány meccszáró nyilatkozata alapján arra következtethetnénk, hogy a PMFC önmaga legkitartóbb ellenfele… A dunaújvárosi egy nullás kudarc után például anynyit mondott: „Sikeresen megvertük magunkat.”

Nehéz néhány szóban mindenre kiterjedően értékelni egy bajnokit, megpróbáltam, de most kibővítem a gondolatsort. Arra céloztam, hogy a tervnek megfelelően végig a kezünkben volt az irányítás, csakhogy elöl sokat hibáztunk, sajnos egyszer hátul is, ami egyet jelentett a vereséggel. Összegezve: nem mindig tudunk megfelelni a magunk támasztotta követelményeknek. Mindamellett a bajnoki záróra nem októberben van.

Egy korábbi beszélgetésben deklarálta: ebben a csoportban nem lehet sziporkázva meccset nyerni. Osztja az utóbbi években ferencvárosi védjegyet kapó kijelentést, miszerint az élvonalba nehezebb felkerülni, mint megragadni?

Ez nem osztályspecifikus felismerés – amire szintén nem én döbbentem rá. Ez a labdarúgás egyik alapvetése, egyaránt érvényes megyei és országos szinten. A sziporkáról pedig annyit: a statisztikák inkább az én véleményemet támasztják alá. A nagy „szórások” mellesleg azért ritkábbak, mert a csapatok között kicsi a differencia.

Itt jöhetne a képbe a szerencsefaktor, csakhogy – ismét önt idézzük, ha nem is szó szerint – a mázlit kiiktatta a nyerő tényezők közül, mondván, nem lehet rá alapozni. Ehhez képest a PMFC-vel közös első fellépésük, a Budaörs elleni kettő egy után mások helyett is Fortunát emlegette.

A találkozó forgatókönyve alapján megelőlegeztem, mert bár ezen a találkozón is uraltuk a játékot, csak a meccs végén voltunk eredményesek. Nem direkt üzenetnek szántam, inkább egy nagyon is valószínű vélekedésre reagáltam – előbb, mint utóbb.

Talán mert a szövetségi apparátus tagjaként is ennyire előre kellett gondolkodnia… Nyilván más klubedzőként és más szövetségi edzőként a feladata. Őszintén: melyik élvez prioritást?

Az én olvasatomban nincs különbség a két pozíció között. Bizonyos szabályok minden csapatra vonatkoznak, és a követelmények terén sincs eltérés. Válogatott szinten a kiválasztásnak van döntő szerepe, minimális a ráhatásom a játékosok napi munkájára, mert a mérkőzés előtt legfeljebb két, szerencsés esetben hét napig dolgozhatunk együtt – igaz, az elit tagjaival. Az elveket, a pszichológiát, a pedagógiát illetően bajos, gyakorlati oldalról viszont lehet dimenzionálni: minden játékos igényli a törődést, olykor a beszélgetést, de klubedzőként kétségkívül több időm van egy módszer kialakítására, kiteljesítésére, alkalmazására.

Róth Antal időtlen idők óta változatlan profiljához, rendíthetetlen nyugalmat sugárzó személyiségéhez nem ez a variáns áll közelebb?

Számomra tényleg nincs sorrend posztok, pontosabban munka és munka között. Nem ez a fontos, hanem a cél – és annak elérése.