CELTIC GLASGOW

Alapítva: 1888
Címe: Celtic Park, GB - G40 3RE, Glasgow
Internet: www.celticfc.net
Szín: smaragdzöld-fehér
Elnök: Brian Quinn
Stadion: Celtic Park (60 832)
Nemzetközi sikerei: BEK-győztes (1967)
Hazai sikerei: skót bajnok (1893, 1894, 1896, 1898, 1905, 1906, 1907, 1908, 1909, 1910, 1914, 1915, 1916, 1917, 1919, 1922, 1926, 1936, 1938, 1954, 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1971, 1972, 1973, 1974, 1977, 1979, 1981, 1982, 1986, 1988, 1998, 2001, 2002, 2004, 2006, 2007, 2008), Skót Kupa-győztes (1892, 1899, 1900, 1904, 1907, 1908, 1911, 1912, 1914, 1923, 1925, 1927, 1931, 1933, 1937, 1951, 1954, 1965, 1967, 1969, 1971, 1972, 1974, 1975, 1977, 1980, 1985, 1988, 1989, 1995, 2001, 2004, 2005, 2007), skót Ligakupa-győztes (1957,1958, 1966, 1967, 1968, 1969, 1970, 1975, 1983, 1998, 2000, 2001, 2006)



JÁTÉKOSKERET A 2008-09-ES SZEZONBAN


kapusok:

1 Artur Boruc »
21 Mark Brown »

hátvédek:

2 Andreas Hinkel »
3 Lee Naylor »
4 Stephen McManus »
5 Gary Caldwell »
12 Mark Wilson »
22 Glenn Loovens »
24 Jean-Joël Perrier Doumbé »

középpályások:

8 Scott Brown »
11 Paul Hartley »
17 Marc Crosas »
18 Massimo Donati »
19 Barry Robson »
20 Pat McCourt »
25 Nakamura Sunzuke »
29 Koki Mizuno »
46 Aiden McGeady »

csatárok:

7 Scott McDonald »
9 Jorgosz Szamarasz »
10 Jan Vennegoor of Hesselink »
13 Shaun Maloney »
23 Ben Hutchinson »
33 Chris Killen »

menedzser:

Gordon Stachan ---- ---- A 2006-07-es BL-sorozat őszi csoportkörének legnagyobb meglepetését talán a skót Celtic Glasgow okozta, hiszen a zöld-fehérek a mindig veszélyes Manchester Uniteddel és a tavalyi sorozatban a MU-n és a Liverpoolon is átlépő Benficával megpaprikázott H jelű gruppából is továbbjutottak, méghozzá elsőként.


Strachan a strázsán

A sikerekben természetesen hatalmas szerepe van az aprócska mesternek, Gordon Strachannek. Az 1957-ben született csupaszív középpályás Alex Ferguson Aberdeenjében tűnt fel, majd a Manchester és a Leeds Unitedben járta meg az angol futball csúcsait. A több mint 50-szeres skót válogatott játékos a Coventry Cityben vezetett le, s már mint játékos-edző akasztotta szögre cipőit, 40 esztendősen. Sokáig benntartotta a kis klubot a Premiershipben, majd a Southamptont vezette el egészen a 8. helyig és az FA-Kupa döntőjéig. 2004-es menesztése után a médiában tevékenykedett, egy esztendő múlva viszont már Martin O’Neill megárvult helyén találjuk őt a Celtic kispadján, ahol az Artmedia elleni 0-5-tel mutatkozott be… A skót bajnoki címet viszont elképesztően könnyedén zsebeltette be legényeivel és sikeresen vezényelte le a generációváltást is, aminek a BL-ben is learatta gyümölcseit. Strachan edzői hozzáállása játékos-karrierjéből ered: a Celticben jó hatásfokkal keveredik a rakkolós-hajtós-kőkemény brit futball hagyománya és a technikásabb kontinentális stílus - igaz, az elegy meghatározó részét még mindig az előbbi teszi ki.

Távozó tizenhatok

Strachannek idén szinte teljesen új gárdát kellett építenie, hiszen az örök rivális Rangersre potom 16 pontot verő bajnokot több sztárja is elhagyta nyáron. Roy Keane rozoga csípője miatt visszavonult, „villámlábú” veterán csatárai közül Dublin és Hartson érdemeik elismerése mellett visszatértek Angliába, akár csak a 34 esztendős bekk, Stanislav Varga, akit a Sunderland csábított el. Nem véletlenül, hiszen Keane ott kezdett el trénerkedni, s vitte magával egykori csapattársai közül még a fiatal középpályást, Ross Wallace-t is. Négyőjükért összesen 3.7 millió eurót kasszírozott a klub, Sztilian Petrovért viszont 10-et – igaz, a bolgár évekig vezéregyénisége volt a zöldeknek, akik nem is szívesen mondtak le róla, ám a labdarúgó mindenképpen el szeretett volna menni az Aston Villához, akár csak a már januárban elengedett Agathe, O’Neill után. Petrovért még teljesítményétől függően kétmillió eurót kaphat a klub, a többiekért viszont - Wood, Harris, Staunton, Lenski – nem kértek pénzt. Mint rendesen, néhány kevés lehetőséget kapó fiatalt a következő szezonra kölcsönadtak kisebb egyesületekhez, idén Virgo, McGowern, McGowan, Irvine, Gardyne és Lawson jár ebben a cipőben.

Vérfrissítés

A vöröses hajú mesternek tehát alaposan fel volt adva a lecke, de a szűkös büdzsét maximálisan kihasználva tudott erősíteni. Legdrágább igazolása a skót riportereket és mezfelirat-készítőket is őrületbe kergető Jan Vennegoor of Hesselink volt: a vb-keretből Makaayt és Huntelaart is kiszorító csatárért 7 és fél millió eurót kért és kapott a PSV. A termetes, de labdabiztos csatárt természetesen Hartson örökösének és a skót légtér urának szemelte ki a mester – a piszkos munkát pedig arra a Gravesenre bízta, akit a Real Madrid 3 millió euróért és a lehető legnagyobb örömmel engedett el. Bár sokan kétségbe vonták e döntés helyességét, az újra brit gyepet nyűvő vízhordó valósággal kivirult Skóciában. Az ő posztjára érkezett Mourinho egyik fekete lova, a cseh Jiri Jarosik is, akiért 3.5 milliót kértek a londoniak; a két válogatott játékos mögé a kispadra pedig egy fiatal tehetséget happoltak el a Feyenoordtól Sno személyében, mögéjük a válogatott Caldwellt a Hibstől. A balbekk Naylorért 1 millió eurót (a tehetséges Mulgrew játékjogával egyetemben) utaltak át a Wolverhamptonnak, ahonnan szerződésének lejártával a középcsatár Miller is a Celtichez írt alá, akit a Hibstől negyedmillióért Glasgow-ba került Riordan töm majd labdával, legalább is Strachan tervei szerint. Riordan viszonylag alacsony ára ne tévesszen meg minket, a zöldek ugyanis a PSV, az Anderlecht, a Kaiserslautern, a Leeds és a Charlton elől szerezték meg a támadót!

A műsorhoz új férfi kell

A legnagyobb sztárok ezúttal a kontinensről érkeztek, s nem is véletlenül: a már labdarúgó korában is a kombinatív játékot kedvelő Strachan az O’Neill-korszak főleg fizikai erőre épülő taktikája helyett a sokpasszos rendszert állítja előtérbe. Hartson és Sutton erőszakossága, Henke Larsson ruganyossága helyett Nakamura vagánysága, McGeady, Lennon, Maloney és Zurawski villámgyors passzai röpítik előre a skótokat – természetesen játékuk alapja még mindig a biztos védekezés. A brit csapatoknál mindig is nagy kérdés volt, hogy hogyan illesszenek be a tradicionális keretek közé egy technikás irányítót. A közelmúltban olyan kiváló játékosok okoztak ezen a poszton összességében csalódást, mint Juninho Paulista, Berkovic vagy Moravcsik, hiszen egyik sem tudott felnőni pl. John Collinshoz. Kevesen gondolták volna, hogy éppen Japánból érkezik majd egy megfelelő karmester, ám Nakamura a Celtic Parkban először közönségkedvenc, MU-nak lőtt győztes gólja után pedig nemzeti hős lett.




Azért van, ami nem változik

Természetesen nem lehet egy-két idény alatt, amúgy leninesen felforgatni a régi világot, azaz Strachan is megőrizte a brit futball stílusjegyeit. A kapuban például egy hatalmas portás, a lengyel Boruc áll, előtte olyan termetes középső védők állják és tapossák a sarat, mint McManus, Caldwell vagy az acélkemény Balde. A szélsőhátvédek – a balon Naylor, a jobbon Telfer az alapember – sem törnek éppen gyakran előre vagy Roberto Carlos-i és zambrottai magasságokba, viszont a lehető legegyszerűbb eszközöket használva oldják meg feladataikat. Helyetteseik - Cuthbert, Kennedy, O’Dea és Wilson - viszont igencsak zöldfülűek még.


O’Neill öröksége

Az észak-ír edző két nagy teherbírású vízhordóra és két lendületes szélsőre építette középpályáját, s ezen nagy vonalakban Strachan sem változtatott. Új emberei közül Thomas Gravesen az eminens, mellette a rutinos Jarosík és a fiatal Sno váltja egymást – utóbbi a szezon egyik felfedezettje, bekerült Marco van Basten szövetségi kapitány keretébe is, noha még csak 19. esztendejét tapossa. Gordie apó rendre helyet szorít elődje nagy kedvencének, a csapatkapitány Lennonnak is, aki a Celticben immáron valóságos intézménynek számít. De nem telnek öregesen napjai: a Rangers huligánjai a közelmúltban többször is halálosan megfenyegették, nyáron a Crystal Palace játékos-edzőnek szerződtette volna, sőt, Roy Keane is szívesen vitte volna őt magával a Sunderlandhez. Lennon viszont maradt, hogy egy BL-siker reményében nekifusson élete talán utolsó jó szezonjának.

Aprócska nagyságok

Nakamura a karmesteri pálcát kezébe kapva a jobb oldalon osztja az észt és a kiváló labdákat, lövőkészségét gyakran kamatoztatva szabadrúgásoknál – s mivel ballábas, „fordított alapállása” gyakran hozza zavarba az egysíkú balbekkeket. A másik oldal a saját nevelésű fiatalok felségterülete: Maloney tavaly az Év játékosa és az Év ifjonca lett egy személyben, McGeady viszont ősszel kiszorította őt a csapatból. Apropó, Év ifjúsági korú játékosa: Maloney előtt Riordan és Pearson lett e cím tulajdonosa, akik mára mindketten a Celtic alkalmazottjai, utóbbi balszélső lévén éppen Maloney-ék vetélytársa. Az egykori alapember, O’Neill-igazolás Alan Thompson szintén erre a posztra pályázik – ám az egyszeres angol válogatott középpályás kegyvesztett lett Strachannél. A csereként nagyritkán szerepet kapó tehetséges fiatalok, Ferry, O’Brien, Conroy és Quinn tagjai ugyan az U-válogatottaknak, ám egyelőre még bajnokikon sem jelentenek igazi erősítést.

Támadópiramis

A fenti cím nem csak a sokszor alkalmazott 4-3-2-1-es hadrendre utal, hanem arra is, hogy a Celtic támadószekciójában a hatalmas termetű középcsatár és a két szélső között általában 20-30 kg és 15-20 cm a differencia. Strachan – mint említettük – Vennegoor of Hesselinket szemelte ki az új skót gólkirálynak, kinek sajnálatos sérülését Miller nagyon jól használta ki, hiszen a Benfica és a Koppenhága elleni győzelmekben is főszerepet vállalt góljaival. 4-4-2-t játszva az edző szerint a holland torony legideálisabb párja a kétszeres lengyel aranycipős Zurawski, aki Skóciában is szorgalmasan termeli a gólokat – igaz, a BL-ben még „szűz”. A már említett Maloney-McGeady-duón kívül Riordantól vártak sokat a szakemberek a szezon előtt, ám a válogatott ék ősszel bizalmat nem, csak perceket (szám szerint 20-at) kapott. Rajtuk kívül a Rangerstől elhappolt Craig Beattie és a pehelysúlyú McGlinchey küzd a mester kegyeiért, egyelőre nem sok sikerrel.

Celtic Glasgow 2006-2007


---- Vezetőedző: Martin O'Neill