Olimpiai mezőny

Akár természetesnek is mond ható, hogy a két legsikeresebb fegyvernemben, kardban és párbajtőrben jött létre a legnagyobb és – a múlt alapján – legerősebb mezőny a kapitányjelöltekből. A kardvívóknál az 1964-es olimpiai bajnok Pézsa Tibor tanítványa volt Nébald György, utóbbi 1988-ban csapatban, Kovács Tamás szövetségi kapitánysága idején lett olimpiai aranyérmes – most mindhárman pályáznak a tisztségre.

A manapság a BSE-ben iskolát adó Pézsa Tibor azt fájlalja legjobban, hogy a magyar kardvívásból mára kiölték azt a szellemiséget, amely egykoron jellemezte. „Szellemesség, virtuozitás, pontosság, az ellenfél felderítése, ez ma mind-mind hiányzik – mondja Tokió egyéni olimpiai bajnoka. – A pólósok sem az úszással nyertek Pekingben, hanem azzal, amit szinte csak a Margitszigeten lehet elsajátítani, finom, okos megoldásokkal. A vívásban van ma egy fiatal mestergarnitúra, amely gazdátlanná vált, nem ismerik a régi oktatásmódszertant, amely az én fejemben még megvan.”

Kovács Tamás 1987-től 13 éven át már ellátta a szövetségi kapitányi teendőket, akkor még mindhárom fegyvernemet ő vezette. A MOB sportigazgatójaként közelről nézte végig a pekingi eseményeket, mint mondja: „A nullával egyenlő szereplés után tenni kell valamit. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de Tokióig visszamenőleg én voltam kimagaslóan a legeredményesebb kapitány, Sydney viszont csak egy aranyat hozott, mást nem, ezért lemondtam.”

2006 januárjától 2008. október 31-ig a tisztséget Nébald György látta el, a szövetség felkérte őt is – akárcsak a többi eddigi szakági vezetőt –, pályázzon újra. A kardvívók szövetségi kapitánya lehet még az egyetlen pekingi női olimpikon, Nagy Orsolya mestere, Bódy István és a szintén az UTE-nél dolgozó utánpótlásedző, Gergácz László.

Ötös „mezőny” indult a párbajtőrvívók kapitányi posztjáért is. Ha a korábbi hierarchiát nézzük: a Honvéd szakosztályvezetője, Móna István klubjánál dolgozott edzőként Kulcsár Győző, a szövetségi kapitány Kulcsár Győző mellett keretedzőként Udvarhelyi Gábor, és a vívómester Udvarhelyi Gábor tanítványaként adta a tusokat a kétszeres olimpiai ezüstérmes Kovács Iván. November végéig bármelyiküket kinevezhetik.

Az 1968-as öttusázó olimpiai bajnok Móna István úgy látja: „Kulcsár Győző edzői munkáját Kulcsár Győző kapitányi munkája rontotta le. Ez nem edzői, hanem menedzseri feladat, a pekingi olimpia előtt pedig a menedzselésben történt a hiba. Fekete Attila mellőzésével a négy férfi olimpikon biztosan ülhetett a helyén, nem volt versenyszellem, pedig ez erősítette volna őket. Legfőképpen az én nevelt fiamnak, az ő unokaöccsének, Kulcsár Krisztiánnak tett vele roszszat.”

A Nagy Tímeát 2000-ben olimpiai aranyhoz segítő Udvarhelyi Gábor viszont úgy véli, a vívóként négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző a legalkalmasabb jelölt. „Dilettantizmus lenne csak Peking alapján megítélni a fegyvermenet – mondja Udvarhelyi Gábor. – Az utánpótlás

eredményeit is figyelembe kell venni, erre is kiterjed a kapitány munkája. Az olimpián ráadásul a franciák mellett az egyetlen nemzet vagyunk, amely párbajtőrben az összes lehetséges kvótahelyet megszerezte. Ha engem neveznek ki, akkor is a lehető legtöbb szerepet szánom Kulcsár Győzőnek.”

A szakági kapitányi címért Salamon Gábor is verseng, az egykori öttusázó 1988-ban vívóedzőként juttatta egyéni olimpiai aranyhoz a német Arndt Schmittet.

A tőrözőknél hárman adták be pályázatukat, itt is minőségi szakembereket találunk. Az eddigi kapitány, Bernát Zoltán mellett a hosszú éveken át Olaszországban dolgozó Gyarmati Béla lehet befutó, akit jelenleg a Vasasnál alkalmaznak, és részben a kétszeres olimpiai ezüstérmes Kamuti Jenő nevében pályázik. Harmadik vetélytársuk Szekeres Pál, aki 1988-ban olimpiai bronzérmes lett csapatban, majd egy autóbaleset miatt tolókocsiba kényszerült. Paralimpikonként gyűjtött aranyakat, sportvezetőként pedig államtitkári pozíciót is betöltött.