Gólok futószalagon

A Primera División rekordját nyolccal tartó Batának (1931. február 8-án a 12–1-es hazai sikerrel záruló Athletic Bilbao–Barcelona mérkőzésen villogott) és Kubala Lászlónak (1952. február 10., Barcelona–Real Gijón 9–0) az egy mérkőzésen elért gólrekordja csak akkor forgott volna veszélyben, ha a kameruni a második félidőben is ipari menynyiségben termel a Valladolid ellen, ám így is csaknem egy évtizede nem látott bravúr szemtanúja lehetett a Camp Nou csaknem 60 ezer nézője. (Az önmagában elképesztő, hogy ez alig fél házat jelent arrafelé…) A háromszoros afrikai aranylabdás az első félidőben négyszer köszönt be Asenjónak, a vendégek kapusának, a spanyol élv o nalban pedig Salva 1999-es bravúrja óta senki sem tudott negyvenöt perc alatt mesternégyesig jutni. Két órával korábban még azért ünnepelték Gonzalo Higuaínt, hogy két év, Ruud van Nistelrooy parádéja után ismét volt olyan csatár a Primera Divisiónban, aki egy mérkőzésen mesternégyest jegyez, a kameruni azonban gyorsan háttérbe szorította az argentint.

A Valladolid elleni parádé csak újabb része a korábban a Mallorcában és a Real Madridban is megforduló Eto’o pazar szezonkezdetének. Az eddigi bajnokik közül a Numancia, a Santander, az Espanyol és a Málaga ellen is csendben volt ugyan, a további haton viszont kettőnél is jobb a mecscsenkénti gólátlaga! A Gijón és az Athletic Bilbao ellen beérte eggyel, a Betis és az Atlético Madrid ellen duplázott, az Almeríának hármat, most pedig négyet vágott.

Pedig nem kapott rá olyan korán a sokgólos meccsek ízére, első duplájára a harmadik spanyol idényéig kellett várnia. Akkor a Real kölcsönjátékosaként a Mallorcát erősítette, é s idénybeli második, majd harmadik gólját 2000. április 9-én érte el. Történetesen jelenlegi együttese, a Barcelona ellen. Érdekesség, hogy a későbbiekben az excsapatai közül a Mallorcát kétszer, a Real Madridot pedig egyszer szomorította el egy-egy duplával.

„Nem hinném, hogy korábban bármikor is lőttem volna négy gólt egy mérkőzésen – szerénykedett Eto’o. – Sőt azt sem gondolom, hogy engem illet a mezőny legjobbja cím. Csak a dolgomat végeztem, a kapuba gyömöszöltem a labdát. A csapat volt fantasztikus, meg az ellenfél, amely becsülendő módon nem rombolni, hanem játszani akart a Camp Nouban. Tudom, kívülről sokaknak olyan érzésük volt, hogy könnyedén játszunk, pedig nagyon keményen megdolgoztunk minden gólért. A labdát a végén megszereztem, és hétfőn alá is íratom a csapattársaimmal.”

A győzelmet a daganatos betegségben szenvedő golfsztárnak, Seve Ballesterosnak ajánló Joan Laporta klubelnök („Történelmi tett, ha egy csatár négy gólt szerez”),

illetve Pep Guardiola vezetőedző („Eto’ónak fantasztikus idénye van, szerintem akkor is bepattanna róla a labda, ha semmit sem csinálna, csak valamelyik társa eltalálná”) sokkal inkább méltatta a csatárt, mint ahogyan ő uralta a vasárnapi spanyol lapok többségének címoldalát is.

Leszámítva természetesen a madridi „érzelmű” orgánumokat, amelyek első oldaláról Gonzalo Higuaín ordít a nagyközönségre. Az argentinnak a Málaga elleni csupán a második olyan mérkőzése volt a Primera Divisiónban, amelyen egynél többször volt eredményes (az elsőért mindössze két meccset kell visszanézni, október 26-án az Athletic Bilbao ellen duplázott), és megmutatta, hogy rövid távon mindenképpen képes pótolni a sérülése miatt erre az évre kidőlő Ruud van Nistelrooyt. Ráadásul a negyedik találatával kilencre növelte idénybeli góljai számát, ami karriercsúcs. Ettől még senkinek se legyen kétsége afelől, hogy januárban RVN visszaveszi helyét a kezdőcsapatban.