Ha nálunk egy olimpiai bajnok úszó abbahagyja a versenyzést, jó esély van rá, hogy többé nem akar vizet látni. Így vannak az alpesi sízők a hóval? Ha nálunk egy olimpiai bajnok úszó abbahagyja a versenyzést, jó esély van rá, hogy többé nem akar vizet látni. Így vannak az alpesi sízők a hóval?
A sízés ebben sem hasonlít az úszásra. A természetben vagyunk, magas hegyek között a hóban, ami rendkívüli érzés, élvezem minden pillanatát. Ezért lettem versenyző, pénzt kereshettem a hobbimmal, szabadidőmben ma is síelek.
Milyen kapcsolata maradt még a sportággal?
Dolgozom az egyik sportszergyártó cégnek, új anyagokat, új eszközöket tesztelek a havon. Néhány újságnak pedig szakértőként mondom el a véleményemet: minden lesiklóverseny után elemzem a történteket.
Úgy tudom, van egy másik munkája is…
Rendőr vagyok. A kábítószer és az alkohol elleni küzdelmet segítem, főként a megelőzésben veszek részt. Iskolákat keresek fel felvilágosítást tartani ezek veszélyeiről.
Két fiát pedig, gondolom, a sport felé irányítja.
A rendszeres sport szerepe minden gyermek számára nagyon lényeges – igyekszem is kicsábítani a hóra, akit csak lehet, bár Ausztriában is drága a sízés. Mario fiam tízéves, Simon pedig hét, mindketten síelnek, de nem hiszem, hogy versenyző lesz belőlük. Örömüket lelik benne, de – nem is tudom, miért – versenyekre nem szívesen járnak.
Láthatták viszont eleget versenyezni az édesapjukat. Melyik pályát szerette a legjobban?
Kitzbühelt. Kétszer is nyertem ott lesiklásban a Világkupa-sorozatban, és én tartom a pályacsúcsot. Egy osztrák sízőnek amúgy is nagyon fontos Kitzbühel, Ausztriában mindenki ott akar győzni.
Sohasem félt lesiklás közben?
Ha erős az ember, és figyel, akkor elkerüli a félelem. Kell a magabiztosság, hiszen a lesiklás tényleg veszélyes. A versenyzőnek tisztelnie kell a hegyet, a pályát, és tudnia kell, hogy súlyosan megsérülhet. Ezért elengedhetetlen, hogy minden szempontból jó formába hozza magát, például keményen kell alapoznia. Én nyaranta nagyon sokat dolgoztam azért, hogy a szezonra kellően edzett legyek, sérülten vagy nem százszázalékos állapotban nem szabad odaállni a lejtő tetejére.
Ön már egy nagyváros, Salt Lake City olimpiáján nyert, aztán Torino lett a házigazda, a következőt pedig Vancouverben tartják. Nem sajnálja, hogy elveszett a téli játékok családias hangulata?
A verseny szempontjából szerencsésebb, ha van a közelben egy metropolis. Sokkal könynyebb így sok nézőt összeszedni, és kivinni őket az alpesi pályákra.
Ott lesz a 2010-es játékokon?
Olimpiai bajnokként, a cégem képviselőjeként és újságok szakkommentátorként is jelen leszek. Húsz éven át síeltem versenyszerűen, az alpesi sízés volt és az is maradt az életem.