Nehéz hármasugrás jön

A BL-mérkőzések után úgy érzi, valóban második számú európai sorozat az UEFA-kupa, vagy ennél nagyobb a szakadék a kettő között?A BL-mérkőzések után úgy érzi, valóban második számú európai sorozat az UEFA-kupa, vagy ennél nagyobb a szakadék a kettő között?

Papíron biztos, hogy ez a második kupa, a legjobbaknak a Bajnokok Ligájában a helyük. De az én szemszögemből az UEFAkupa ugyanolyan harcos és kemény sorozat, mint a BL, néha ide is bekerülnek olyan csapatok, mint a Milan vagy a Tottenham. Ráadásul jövőre megváltozik a rendszer, még jobban hasonlít majd az elitligára. Kíváncsian várom, és biztos, hogy pozitívan hat majd minden a kupára. Ha meg előre tekintek, a fináléhoz közeledve egyre erősödik a mezőny, és a negyeddöntőtől szerintem már bárki beférne a Bajnokok Ligájába is.

Külföldön milyen az UEFA-kupa megítélése?

Szerintem sokan abból indulnak ki, hogy itt a kiscsapatoknak nagyobb lehetőségük van kiugró eredmény elérésére, olyanra, amire egész Európa felkapja a fejét. Az olyan csapatoknak, mint az NEC, az UEFA-kupa csoportköre annyit jelent, mint mondjuk a Galatasaraynak a BL ugyanezen fázisa. Én már jártam itt a Feyenoorddal, de négy év alatt is sokat változott a labdarúgás. Még atletikusabb lett, tényleg kilencven percen keresztül zajlanak a párharcok, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a váratlan húzások. Nemzetközi szinten csökken a különbség a kis országok csapatai és a nagyhatalmak között, egy-egy momentum döntő lehet. Csak éppen a pillanatok, az egyéni képességek, a pillanatnyi forma vagy a mentális állapot kilencven százalékban mindig az erősebb, a n a gyobb felé billenti a mérleg nyelvét.

Az NEC hova tartozik?

A másik oldalra. Ez egy olyan kiscsapat, amely a tavasszal óriásit produkált, és most szüretel. A Dinamo Bucuresti elleni továbbjutásunk hihetetlen volt, ez a legnagyobb eredményünk. Olyan csoportba kerültünk be, hogy senki sem ad egy garast sem a továbbjutásunkra – erre majdnem nyertünk Zágrábban. A kilencvenharmadik percben még vezettünk, a végén meg kikaptunk három kettőre… Nincs mese, ha életben akarunk maradni, meg kell vernünk a Tottenhamet.

Van erre reális esély?

Jöhetnek a közhelyek: a futballban minden megtörténhet, a meccs meg kilencven percig tart.

De…

De a Tottenhamnél egy játékosnak annyi az éves keresete, mint nálunk a komplett kereté; ott fonttízmilliókat költöttek áti g a zolásokra, nekünk meg ennek töredéke a költségvetésünk. A Spurs az esélyes, de a Dinamo ellen is hasonló volt a helyzet. Papíron a románok jobbak voltak, aztán jött a bravúr. Most is elférne.

Hogyan fogadja Nijmegen városa a csapatot?

Imádja. Amióta Mario Been az edzőnk, megtanította futballozni az együttest. Látványosan, támadó szellemben játszunk, és egyelőre tart a lendületünk. Csak még messze vagyunk egy élcsapat szintjétől – akkor nem veszítenénk két pontot a Heracles ellen az utolsó percben, vagy nem hagynánk két pontot Bredában a katasztrofális helyzetkihasználásunk miatt. De Hollandiában már figyelnek ránk, idegenben is érezzük, hogy tartanak tőlünk, még az erősebb riválisok is. Csak azt nem szabad elfelejtenünk, hogy addig megy a szekerünk, amíg csapatként működünk, ha erről megfeledkezünk, képesek vagyunk három nullára kikapni az utolsó előtti Rodától is.

Kapusként hogyan éli meg, hogy szinte félévről félévre változik a védelem összetétele. Sőt, előrébb is folyamatos az átalakulás.

Mindig ez történik, ha egy kiscsapat jól teljesít. A lelátón jönnek a menedzserek, aztán viszik, akit érnek. Ott van Vadócz Krisztián példája, akire egyből lecsapott az Osasuna. Megértek mindenkit, a karrierjük érdeke azt diktálja, hogy a nagyobbat válasszák. A derékhad eddig mindig megmaradt, Beennek csak be kellett építenie az újakat. Szerencsére eddig megoldotta a feladatát.

Csalódott lesz, ha kiesnek?

Szurkolói szemmel nézve biztosan az lennék. Játékosként viszont annak örülök, hogy megint átélhettem, milyen jó is futballozni. Megízleltük, és profi labdarúgókként nem is akarjuk alább adni. Még a Tottenham, a Szpartak Moszkva és az Udinese vár ránk – a harmadik helyre átkozottul nehéz lesz odaérni, de megpróbáljuk. Bár az Udinese ellen így is, úgy is feltesszük a koronát az elmúlt másfél évünkre.