Aki nem ismeri, a moszkvai képek alapján fekete párducnak is képzelheti. Hogyan lehetett odaérni a végén arra a két labdára, ráadásul pár másodperc alatt?Aki nem ismeri, a moszkvai képek alapján fekete párducnak is képzelheti. Hogyan lehetett odaérni a végén arra a két labdára, ráadásul pár másodperc alatt?
Hála istennek, jól ment. De más lett volna a muzsika, ha a Szpartak elmegy kettő nullára. Bár azt mondom, ennyi talán járt nekünk, Zágrábban, a Dinamo ellen ugyanis a végén nyert helyzetből buktunk, most fordított utat jártunk be. Moszkvából rövidebb is volt a hazaút, mint Horvátországból. Számított erre valaki?
Á… Mi az egész sorozatot az esélytelenek nyugalmával kezdtük, és tudtuk, hogy mindenhol csak nyerhetünk. Kóstolgattuk a sorozat ízét, most meg kóstolgatjuk a győzelemét.
Ízlik?
Nagyon. Zágrábban ott volt a mézesmadzag, Moszkvában pedig el is kaptuk. Persze most is gyorsan gólt kaptunk, aztán a félidőben összedugtuk a fejünket, és mondtuk, ha még akarunk valamit az UEFA-kupában, akkor nyernünk kell. Ilyen a futball, most mi kerültünk felülre.
Hogyan lehet ilyen katasztrofális kezdés után felkelni?
Segítettek benne azért az oroszok is. A gyors gól megfogott bennünket, ők meg visszaálltak, és kontrázni akartak, de nem túl nagy sikerrel. A második félidőben pedig a pozíciós játékunkkal felőröltük őket. Még akkor is, ha voltak helyzeteik, kapufát is lőttek.
A Szpartak példája nem jelentheti azt, hogy az igazán nagyok nem veszik kellően komolyan az UEFA-kupát?
Ezt azért nem mondanám. Inkább úgy vannak vele, hogy a három továbbjutó közé valahogyan csak bekerülnek. Több csapatnak csak akkor lesz érdekes a sorozat, ha majd a Bajnokok Ligájából érkezők is beszállnak. Addig a kicsiknek van esélyük arra, hogy megmutassák magukat. Mi is ezzel próbálkozunk, Nijmegenben ennek megfelelően futball-láz van, és már csak a szurkolók miatt sem tehetjük meg, hogy ne vegyük komolyan a kupát.
Mennyire volt zavaró, hogy amíg otthon telt ház előtt futballozhatnak,
Moszkvában egy több mint nyolcvanezres stadionban jó ha tízezren voltak?
Szellemtanyán voltunk. Hangulat nem volt, a műfű nem tetszett – de utólag, a győzelem fényében minden jó volt. A három ponttal esélyünk van a továbbjutásra, meg lett egy kis önbizalmunk is. Ha nyerünk az Udinese ellen, biztosan továbbmegyünk. Nem rossz a helyzetünk, mert az olaszok már ott vannak a harminckettő között, kíváncsi is vagyok, milyen csapattal jönnek.
Milyen az ázsiójuk a siker után?
Elég sok dicséretet kaptunk. Több helyen összevetettek bennünket a Feyenoorddal, és lehet látni a különbséget. Nem mi vagyunk a rosszabbak. Mások meg azt mondják, a két-három évvel ezelőtti AZ-vel hasonlítanak össze bennünket, de szerintem mi még nem tartunk ott. Kiscsapat vagyunk, amely a fiatalok és az öregek jó elegye, jövőképe és egy leendő nagy formátumú edzője van. Ez mind tükröződik a bajnokságban és az UEFA-kupában.
Többször azt mondta, már a csoportkörös szereplés is óriási ajándék. Mi lesz, ha továbbjutnak?
Nézzen a naptárra! Kell valami a karácsonyfa alá is.