Pezsgőben fürdőző egriek

Negyedórával a Magyar Kupa fináléjának lefújást követően átható pezsgőszagban futkosott mindenki a Bitskey-uszoda hátsó fertályában: kupagyőztes lett az Eger.

Előtte nem sokkal – mihelyst az óra „mutatója” a nullához ért – Gerendás György elmerült a habokban, sőt vele tartott az egész kispad, még az öltönyösök is a vízben kötöttek ki. Ahol ölelkezett az egész csapat, jóllehet néhányan a legyőzött riválisokkal trécseltek a medence közepén. Mert ugyan – érthető módon – el volt keseredve a Vasas, a sportszerűség így természetes módon nyilvánult meg: Biros Péter és Varga Dániel például villámgyorsan megtalálta egymást, hogy puszival zárják le a meccset. Amely vérbeli kupadöntő volt. Talpra is ugrott a közönség a finisben, joggal. Voltak jó teljesítmények, klasszisok, meg egy extraklasszis is, megtoldva cifrán véleményezett kiállításokkal, piros lappal, vezető kiküldésével – egy szó, mint száz, volt minden, ami kell. Így aztán amikor a hosszabbítás második felének vége felé Kis Gábor a veszett fejsze nyele után kapkodva a labdafogó hálóba bombázott néhány araszról, valósággal kiszakadt a népből a „Szép volt, fiúk!” Pedig a tavasszal még nem örültek az efféle rontásoknak Egerben, csak hát azóta „Kicsi” átszerződött a riválishoz, úgyhogy változott a helyzet. Olyannyira, hogy a múlt héten lejátszott rangadóval szemben még csak nem is pfujolt a hazai B-közép a center bemutatásakor, pedig legutóbb még transzparenssel is készült. Most inkább ünneplésbe fogtak az ultrák, miközben a vesztes fél elsírta bánatát a zsűrinél, majd a szövetség kipakolta az érmeket, és vontatottan bár, de összeszedte magát a két csapat a hirtelen megkezdett eredményhirdetéshez. Gerendás például fátyolos tekintettel nyilatkozott az uszoda falának dőlve, miközben Biros már a medáliák átvételével foglalatoskodott. Jelzi a sebtiben lezavart ceremóniát, hogy az edzővel kezet sem fogtak, csak úgy a nyakába akasztották az érmet interjúja közben.

Aztán persze csatlakozott a sokasághoz, Kis Gábor addigra végigölelte a volt társakat – jóleső pillanatok voltak ezek is egyébként –, fröcskölhetett hát a pezsgő, meg zúghatott a „Kupagyőztes!”

Az, hogy Biros igen lassan jutott el az öltözőajtóig, nem lepett meg senkit, viszont még nála is tovább nyúzták a kollégák Varga II Zsoltot, aki a rendes játékidő végén három ember alól, majd a hosszabbítás legelején előnyből bebombázott góljával vastagon „benne volt” az Eger győzelmében.

„Ha öt három körül lövöm ezeket a gólokat, nem tűntek volna fel. Persze jó, hogy fontos pillanatokban tudtam betalálni, de ettől ez még csapatmunka volt. Fegyelmezetten játszottunk, és a kritikus pillanatokban – szerénytelenség nélkül mondom – megráztuk magunkat. Kell a magyar vízilabdának egy vidéki bajnok. Nem csak egy jó csapat, bajnok” – mondta a világbajnok már a jövőre is utalva, amit azzal toldott meg, hogy bár rég volt ő a Vasas játékosa, örül a piros-kékek sikerének, ha az nem ütközik a sárga-kékekével…

A másik főszereplő, Varga Dénes még nagyobbat alakított a fináléban, öt – ráadásul milyen! – gólját egyhamar nem pipálja le senki, viszont a vereség okozta csalódás olyannyira megviselte a zsenit, hogy az esemény után hamar elviharzott, akárcsak az egész Vasas.

De ez a nap nem is a bajnoké, hanem az Egeré volt, amely a „félkész” Birossal a soraiban is győzött, jól elosztva a feladatokat. Ezt jelezte az is, hogy egy alkalommal például Bárány Attila saját sikeres blokkjának örült úgy, mintha övé lett volna a győztes találat, de ezzel is hozzájárult a sikerhez, amelyet súlyos betegségből gyógyuló édesapjának ajánlott.

Az Eger összteljesítménye pedig a csapatmunka mintapéldája volt.