Ismét rivaldafényben

Váratlan lehetőség hez jutott Kaká azzal, hogy a Milan vasárnapi, Catania elleni bajnokiján sérülés miatt mások mellett Ronaldinho és Clarence Seedorf sem léphetett pályára: a 26 éves brazil támadó újra szabadon bejátszhatta azt a területet, amelyet eddig a Barcelona korábbi futballistája foglalt el előle. Legalábbis Kaká napokban adott panaszos taktikai elemzése szerint.

„Ronaldinho jól beilleszkedett a csapatba, jelentős segítséget jelent, ám játékával kihívás elé állította a többieket – fejtegette 2007 aranylabdása. – Azok a már-már automatikus mozdulatsorok, támadási kombinációk, amelyek éveken át olyan gördülékenyen mentek, most nem működnek. Új variációkat kell megtanulnunk, új automatizmusoknak kell beidegződniük. Korábban legtöbbször Seedorffal játszottam Inzaghi mögött, most más a hadrend, és bár a válogatottban eleget szerepeltünk együtt Ronnie-val, a Milanban valahogy kevésbé értjük meg egymást.”

A Carlo Ancelotti vezetőedző által alkalmazott rotáció dacára érinthetetlen és szinte mindig játszó Kakát az ősz folyamán sokan bírálták amiatt, hogy nem szerez annyi gólt, és nem jelent akkora veszélyt az ellenfelek kapujára, mint hajdanán. A futballistának azonban erre a „vádra” is kész a válasza: az eredménytelenség a szokatlan pozíciójára vezethető vissza.

„Nehéz megszokni az új szerepkörömet, sokkal közelebb játszom a középpályásokhoz, mint a csatárokhoz, pedig nekem ez utóbbi játékmód fekszik inkább – kesergett a labdarúgó. – Ráadásul az emberek is gólokat, gólpasszokat várnak tőlem, s ha ezekkel adós maradok, előszeretettel kritizálnak.”

A vasárnapi bajnoki után azonban aligha akadt olyan hozzáértő, aki Kakát támadta, a játékos ugyanis az 1–0-s milánói győzelemmel záruló mérkőzésen – csodák csodájára – mindkét igénynek megfelelt, gólt is elért, és gólpasszt is adott. A meséből ismert „hoztam is ajándékot, meg nem is” helyzet azzal állt elő, hogy a 65. percben Kaká fejese nyomán úgy született meg a győztes találat, hogy a labdába még az Andrij Sevcsenkóval viaskodó cataniai védő, Lorenzo Stovini is beleért. A találkozóról szóló online tudósításokban óriási zavar keletkezett a gólszerző személyét illetően, Kakát hol befejezőként, hol az assziszt jegyzőjeként tüntették fel (mi az olasz források többségéhez hasonlóan a brazilt tekintjük a gól gazdájának). A találkozó kimeneteléről döntő mozzanatnál többet nemigen lehetett kívánni tőle, mégsem állítható, hogy Kaká játékában drasztikus változásokat hozott volna Ronaldinho távolléte. Noha a karmester valamivel előrébb játszott, közvetlenül az Alexandre Pato, Andrij Sevcsenko csatárpáros mögött, és a széleket is a szokottnál gyakrabban látogatta, a kiváltképp a 2006–2007-es idényben tapasztalt ötletesség, lendület és spontaneitás nem tört elő belőle látványosan a „gátak” felszabadításával. Az viszont valóban szemmel látható előrelépés volt, hogy Kaká rendszeresen lövőhelyzetbe került, és próbálkozásait csak Albano Bizarri kapus kiváló formája és a brazil balszerencséje miatt nem koronázta (többször) siker.

A Kaká-ügyben nyilatkozó Ancelotti mester mindenesetre nem lát kivetnivalót az újításban: „Kaká az idényben visszavontabb pozícióban szerepel, ám ettől nem lett haszontalanabb. Sőt, ha elfogadjuk, hogy mostanában hetvenszázalékos teljesítményt nyújt, azt mondom, ezzel is elégedett vagyok. Jelentős változás egyébként nem történt, a Milan továbbra is elsősorban őrá épül, ahogyan az a Catania elleni találkozón is kiderült. Egyszer s mindenkorra el kell felejteni, hogy Kaká befejező csatár.”