Belevaló Drogba-pótló

„Mióta ideigazoltam, egyszer sem játszhattam saját posztomon, ám szó nélkül tettem, amire kértek, mivel új ember voltam a csapatban. Az ősztől azonban már nem számítok annak, én is teljes jogú Chelseajátékos leszek. Nem hiszem, hogy bizonyítanom kellene középen, jó párost alkothatnánk Drogbával, ám ezt még az edzésen sem próbáltuk ki.”

Nicolas Anelka 2008. május 23-án nyilatkozott így a L’Équipe francia lapnak.

Akkor nehéz volt elhinni, hogy szavainak bármilyen foganatja lesz, mert a Chelsea-nél eltöltött első fél idényében 12 bajnokin mindössze egy gólt szerzett, ráadásul Didier Drogba kiszorítására józan ésszel senki sem gondolhatott. Csakhogy a nyári edzőváltás (Avram Grant helyére Luiz Felipe Scolari érkezett) eleve jót tett Anelkának, mert a brazil tréner átállt a többcsatáros játékra, ráadásul Drogba augusztus és november között sérülések és erőnléti gondok miatt sorra hagyta ki a mérkőzéseket, mi több, egy érme a nézőtérre dobása miatt el is tiltották.

Anelka viszont szép lassan összeszedte magát, s augusztustól mostanáig a Chelsea első számú gólgyárosává nőtte ki magát. A sok tényezőtől hátráltatott Drogbának eddig tíz tétmérkőzés és egy gól jutott az idényben, míg Anelkánál 21/15 ugyanez az arány.

R á adásul az elefántcsontparti egyetlen gólját a Burnley elleni Ligakupa-mérkőzésen lőtte, amikor kollégája szabadnapot kapott. Sokkal érdekesebb képet festenek közösen játszott meccseik adatai: az Anelka, Drogba duó hoszszabb-rövidebb ideig öt meccsen volt egyszerre a pályán (további kétszer az elefántcsontparti váltotta a franciát), e fellépéseken előbbi öt gólig jutott, utóbbi viszont nem talált a kapuba.

Igaz, a londoni együttes még ezt is elbírta, mert három győzelemmel és két döntetlennel zárta ezeket az ütközeteket.

Ugyanakkor a gólözön közepette éri némi kritika is Anelka teljesítményét, főleg amiatt, hogy nem szerez kiemelt fontosságú gólokat. A tétmeccseken elért 15 góljából mindössze három volt olyan, amely döntően befolyásolta (győzelem, vezetés, egyenlítés) az eredmény alakulását, 12 inkább a kozmetikázásra szolgált. A háromból egy született a BL-ben (a Bordeaux ellen 1–0-t jelentő gól), kettő (a Blackburn és a Bolton ellen) a Premier League-ben – utóbbiban a hátvéd José Bosingwa is ugyanennyiszer juttatta előnyhöz a Chelsea-t. Ráadásul egyik korábbi trénere, Sam Allardyce szerint sablonos gólokat szerez, és sokkal könnyebben kiismerhető a játéka, mint Drogbáé.

„Milyen a klasszikus Anelkagól? – kérdezte a franciát a Boltonnál pallérozó, jelenleg állástalan Allardyce. – Meglódul a tizenhatoson kívülről, nekimegy a védőknek, és keresztülgyalogol rajtuk. A másik változatban meg belövik neki a labdát a védők mögé, aztán hadd fusson. Az viszont kétségtelen, hogy ő az egy-egyezés nagymestere.”

Jelenlegi főnöke, Scolari viszont a védelmébe vette.

„Nem szabad összehasonlítani kettőjüket, mert más a Chelsea játéka Drogbával és más Anelkával – mondta a brazil menedzser.

– Engem nem érdekel, hogy Nico milyen gólokat rúg. Ha nem haragszanak, én minden góljának tudok örülni. Néha hibázik a kapu előtt, ettől még most ő a legeredményesebb játékosunk.”

Ha nem csupán ígéri, de a valóságban is lehiggad, Anelka a Stamford Bridge-en hosszabb időre otthonra találhat, márpedig a letáborozás nem volt jellemző pályája korábbi szakaszára. 14 éve profi, ezen időszak alatt nyolcszor váltott klubot, s három teljes szezont csak az Arsenalnál tudott eltölteni. Feltehetően ott is csak azért, mert a klubikon Ian Wright hosszabb ideig sérüléssel küszködött, így a francia állandóan futballozhatott. Bár még a Chelsea-nél is kaphat vetélytársat a nyakára, mert az Andrij Sevcsenko és Claudio Pizzaro nyári elengedését nehezményező Scolari folyamatosan ostromolja a vezérkart egy csatárért.

Ettől még aligha Anelka lesz az első áldozat, ráadásul jó formája nem csupán a Chelsea-ben, hanem a francia válogatottban is aranyat érhet. Ott is ráfér az erőre kapás Nicóra, mert például 2008ban összesen egy gólig jutott a „kékek” soraiban. Bár a Chelsea-nél is egygólos korszakra kezdte meg az építkezést.