Edzőként is játékra kész

Amikor 1994 nyarán Bódog Ta más úgy döntött, hogy Németországba igazol, nem igazán lehetett tudni, hogy mi motiválja őt. Stabilan játszott az élvonalbeli PMSC-ben, posztján az egyik legjobbnak tartották, mégis úgy döntött, hogy a német harmadik vonalban folytatja a pályafutását. Ma már egy percig sem kérdés, élete legjobb döntését hozta, amikor belevágott a kalandba: egyfelől játszhatott Európa egyik legnívósabb bajnokságában, megtapasztalhatta, milyen az, amikor a labdarúgóra istenként tekintenek, másrészt – nem mellékesen – sikerült a jövőjét is megalapoznia. Túl a harmincnyolcadik életévén edzőként igyekszik boldogulni, bár azt nem tagadja, a legszívesebben még mindig játszana.

Egy ismerőstől hallottam, Bódog Tamás átállt a másik oldalra, azaz, befejezte az aktív futballt, és edző lett.

A hír igaz – reagált a felvetésre a korábbi ötszörös válogatott futballista. – Másodedző vagyok a Mainz második együttesénél, Peter Neustadternek segítek, aki korábban két éven keresztül a csapattársam volt, és immár négy esztendeje irányítja a csapatot. Kétezer-hatban műtötték meg a térdemet, nem nagyon bírta már a terhelést, ezért úgy döntöttem, elindulok az edzői pályán. Szeptemberben megszereztem az A-licencet, egyesztendei munkaviszony után pedig lesz lehetőségem a legmagasabb képesítés megszerzésére. A célom egyértelműen ez.

Furdal a kíváncsiság: tizennégy évvel ezelőtt miért döntött úgy, hogy a magyar NB I-et a német harmadik ligára cseréli?

Abban az évben a hetedik helyen végeztem a Nemzeti Sport osztályzatai alapján az élvonalbeli labdarúgók rangsorában, Pécsett mégsem ajánlottak olyan szerződést, amely maradásra ösztönzött volna. A Honvédban védő Rott Ferenc apja üzleti kapcsolatba került az Ulmmal, és szólt, hogy lenne ez a lehetőség. Bíztam magamban, vállaltam a légióséletet, arra számítva, hogy majd feljebb tudok lépni.

Három év következett a német harmadik vonalban…

…majd Ralf Rangnick irányításával feljutottunk. A legkisebb költségvetésű klub voltunk a Bundesliga kettőben, egy év elteltével mégis a legjobbak között találtuk magunkat. Húszezres stadionunkban rendre telt ház előtt futballoztunk, mi több, bővíteni kellett az arénát.

Az évkönyvek szerint kétezerben öt meccset játszott az SpVgg Au/Iller néven szereplő csapatban. Milyen szintű együttesről beszélünk?

Amikor kiestünk a Bundesligából, az edzőnkkel, Martin Andermatt-tal nem találtam meg a közös hangot. Éppen akkor születtek meg az ikreink, Gréta és Donát, a feleségem kórházban feküdt, és nem volt egyszerű csapatot találnom. Nem tudtam mit csinálni, az Oberligában szereplő gárdához szerződtem, ám néhány mérkőzés után a Mainz profija lettem.

Aligha bánja ezt az időszakot, hiszen együtt dolgozhatott például a Németország-szerte nagy népszerűségnek örvendő Jürgen Klopp-pal. Aki jelenleg Hajnal Tamás edzője Dortmundban…

Az első évben szenvedtünk, csak a bentmaradásért harcoltunk a második vonalban. Jürgen Klopp-pal konkurensek voltunk, éppen én játszottam a helyén, és amikor a vezetők az edzőváltás mellett döntöttek, az olcsóbb megoldást választották: házon belül oldották meg a váltást. Klopp lett a tréner, kétszer is csak hajszállal maradtunk le a felkerülésről, harmadik nekifutásra viszont sikerült a bravúr. A szakemberről csak a legjobbakat mondhatom: amit csinált, annak súlya volt, fantasztikusan tudott bennünket motiválni, mindig a szemünkbe mondta, amit gondolt. Talán hallott arról: két évvel ezelőtt volt egy felmérés, amelyből kiderült, a Bayern München után a Mainz a második legnépszerűbb német klub. Ez nagymértékben Jürgen Kloppnak köszönhető, akinek nemcsak az edzői munkáját, a személyiségét értékelték az emberek, hanem a szakkommentálása is nagy sikert aratott a válogatott találkozókon.

Tudatosan készült az edzői szakmára?

A lehetőség vonzott, igaz, előbb jött, mint szerettem volna. Amikor tizennyolc évesen elszakadt a térdszalagom, boldogan elfogadtam volna, hogy harminchat esztendős koromig futballozok, a két évvel ezelőtti térdsérülés mégis megrövidítette a pályafutásomat. Ami az edzői életet illeti, ebbe nőttem bele, és talán sikerült annyi tapasztalatot szereznem, hogy nem leszek rossz edző.

A Mainz második csapata melyik osztályban szerepel?

Átszervezés miatt maradtunk a negyedik vonalban. Nem állítom, hogy túl jól szerepelünk, de nincs könnyű dolgunk a Leverkusen, a Kaserslautern vagy éppen a Dortmund második gárdája ellen. A fizetések nincsenek elszállva, ám számomra fontos, hogy Mainzban tudok tanulni, látom az előrelépés lehetőségét.

A legjobbak viszont vezetik a Bundesliga kettő mezőnyét…

A cél egyértelműen a felkerülés, az esélyeink nem rosszak. Amúgy mostanra eldőlt, hogy harmincötezres stadion épül, az emberek ugyanis imádják a futballt.

A Németországban légióskodó magyar futballisták közül kivel tartja a kapcsolatot?

Leginkább Dárdai Palikával beszélek, nagyon örülök, hogy remekel a Herthában. Gyakran felbukkanok Lőw Zsolték edzésén, ugyanis a Hoffeinheim trénerével, Ralf Rangnickkal kifejezetten jó a viszonyom. Mindenki a Bundesligát vezető csodaegyüttesre kíváncsi, és még szép, hogy a régi kapcsolatokat felhasználva igyekszem egy-egy titkot ellesni. Azonban nemcsak a felnőttek érdekelnek, hanem az is, miként építik fel a korosztályos csapatokat. Úgy gondolom, a Hoffeinheimmel hosszabb távon kell számolni, ugyanis nagyon jó a rendszerük.

Tizennégy év sok idő. Végleg Németországban marad a családjával?

Noha két és fél éve már német állampolgár is vagyok, Magyarországon képzelem el a jövőmet. Annak idején egy évre jöttem ide, megszoktam az itteni életet, de a feleségemmel nem tudjuk, a gyerekek jövője szempontjából mi lenne a legjobb döntés. Most harmadikosok, negyedik után azonban iskolát kellene váltani, és ha halogatjuk a hazajövetelt, később nehezebben menne az országváltás.

Amikor csapata mecscseit a kispadról nézi, nem fordul meg a fejében, hogy jobb megoldást választana, mint a játékosai?

Tréfál? Edzésben vagyok, hét közben ugyanúgy dolgozom, mint a többiek, azonban a játéklehetőséget nem akarom elvenni egy-egy tehetséges fiataltól. Olyan volt már, hogy edzőmeccsen sérülések miatt kénytelen voltam beszállni, de a bajnoki az más. Azt azért nem tagadom, amikor a védelem valamelyik tagja kapitálisat hibázik, legszívesebben levenném a melegítőmet, és azonnal cserére jelentkeznék…