Tolmácsból gólgyáros

Fél év múlva is Gerd Müller negyvenese jelenti majd a gólcsúcsot a Bundesligában?Fél év múlva is Gerd Müller negyvenese jelenti majd a gólcsúcsot a Bundesligában?

Nem gondolkozom ezen, nem ennek megdöntése a célom. A szezon előtt nem is hittem abban, hogy ennyit játszhatok, és ennyi gólt lövök. Most már tippelni sem merek, meddig juthatok el. Csak az érdekel, mi lesz a csapattal.

Amikor tavaly nyáron elfogadta a Hoffenheim ajánlatát, gondolta volna, hogy másfél év múlva a papíron legjobb német csapatban futballozik?

Á, dehogy. Előtte nem is hallottam a klubról, ahogyan sokan mások sem, és nem is igazán érdekelt. Azért leültem tárgyalni a vezetőkkel, akik vázolták terveiket, majd mindent megmutattak. Akkor már nagyon figyeltem…

Meglepték?

Nem kicsit. Előtte nem találkoztam ilyesmivel a futballban.

Hogy Amerikában nem, azon nem is csodálkozom.

De oda kényszerből kerültünk. Amikor elhagytuk Boszniát…

Pardon: miért?

A családom muszlim, ami fontos szerepet játszott a döntésben. De ennél jobban nem akarok belemerülni a történetbe.

Elnézést. Szóval, amikor elhagyták Boszniát…

…Svájcba mentünk, de vízumproblémáink adódtak. Tíz hónap után költöznünk kellett, és a szüleim akkor döntöttek az Egyesült Államok mellett.

Ott egyszer sem vetődött fel önben, hogy felhagy a profi futballal?

Egy örök álomról? Ahhoz azért több kellett volna. De nagyon nehéz volt. Amikor körülnéztem St. Louisban, mindenhol baseballozó gyerekeket láttam. Ha tudtam, próbáltam focizni, de volt, hogy csak egyszerű utcagyerekekkel ment.

Hogyan került vissza Európába?

A bosnyák utánpótlás-válogatottban 2004-ben két barátságos meccset játszottam, és ott néztek ki maguknak a PSG vezetői. Válogatóra hívtak, három hétig tartott. Kockáztattam a St. Louis-i ösztöndíjamat, de belevágtam. Megfeleltem, ajánlatot tettek, én megy úgy éreztem, elég jó vagyok, hogy elfogadjam, és aláírtam.

Aztán óriásit csalódott.

Valahogy úgy. Hatalmas lépés volt a PSG, előtte nem sok tapasztalatot szereztem az európai futballról, ráadásul az állandó felfordulás miatt kevés lehetőséget is kaptam. Aztán lepasszoltak a Dijonnak, ott játszottam, még gólokat is rúgtam, de a város megközelítőleg sem volt olyan szép, mint Párizs. Majd jött az újabb kalamajka. Létszám feletti lettem a PSG-nél, mert a szabályok szerint csak három EU-n kívüli játékos lehetett a klub alapállományában. Megbeszéltük, hogy megyek, ha ingyen elengednek.

Hogyan jött Németország?

Egy menedzserirodán keresztül, illetve megtetszett az Aachen ajánlata. Az idény végén kiestünk az élvonalból, amikor a másodosztályban újonc Hoffenheimtől jött újabb ajánlat.

Amelyről már tudjuk, hogy elsőre nem is érdekelte. Ehhez képest most, másfél évvel később elsők a Bundesligában.

Ha nem is sokkolt, mint a többséget, de meglepett. Persze szerencsénk is volt. A nyáron hét vagy nyolc új játékos jött, másmás közegből, és a többségük nem beszélt németül. Én voltam a tolmács, kihasználták, hogy tudok németül, bosnyákul, franciául és angolul. Addigra már bejártam a fél világot, néhány új, más nemzetiségű társat nem volt olyan nehéz megszokni – de azt hiszem, a többiek is egész jól megbirkóztak vele.

És ön hogyan birkózik meg azzal, hogy a szezon előtt Obasi és Ba mögött csak harmadik számú csatárnak számított, a télre viszont öné lett az első hely?

Most már jól elvagyok vele, de a nyáron nem éreztem ilyen kellemesen magam.

Bosszantott. Csak dolgoztam, és hittem magamban. Bejött.

Minek köszönhető az élre törés? A góloknak, Obasi olimpiai részvételének vagy másnak?

Főleg rajtam múlt.

Egy-két góllal visszanyertem az önbizalmamat, attól kezdve ment a szekér. Persze kellett hozzá a csapat is, kiváló a harmónia a játékosok között.

Gólkirály lesz?

Fogalmam sincs.

Már most többször volt eredményes, mint amennyivel Thomas Allofs, Wohlfahrt vagy Bobic gólkirály lett, míg például Kuntz, Yeboah, Max és Márcio Amoroso éppen annyi góllal, tizennyolccal lett első, amennyinél ön az idény felénél tart. Ez azért jelzésértékű, nem?

Persze. Jelzi, hogy mekkora klasszisok voltak német gólkirályok. Talán ezért is nagyszerű, ami mostanában velem történik. De nem foglalkozom ezzel, dolgozom tovább.

Az sem érdekli, hogy olyan csapattal hozták hírbe, mint a BL-címvédő Manchester United?

Az már tényleg sok volt. Csak hát ez a média. Valamit leírnak vagy bemondanak, és máris felkapja az egész világ. De tudja, mit? Ez sem érdekel. Boldog vagyok, jól érzem magam Hoffenheimben. A jövőről meg nem akarok találgatni. Hogyan éli meg, hogy néhány hónap

alatt sztár lett? Van egy kis felfordulás körülöttem… Sok a lekötött beszélgetésem, hívnak ideoda.

És bírja?

Néha már túl sok. De szervezéssel a java megoldható.

Egyedül?

Menedzserrel. Mindennap beszélünk, mindenről közösen döntünk, de még így sem egyszerű

A családias hoffenheimi környezet azért csak segít valamennyit.

Nagyon jó, hogy a rohanó futballvilágban van egy hely, ahol ennyi időt lehet közösen és jól eltölteni.

És ahol Lőw Zsolt az egyik hangulatfelelős.

Jó fej, lehet vele bohóckodni rendesen. Emellett jó játékos is. A másodosztályban folyamatosan megmutatta, az elsőben meg igyekszik élni a lehetőségeivel. Mint legutóbb a Köln ellen.

A Hoffenheim a legjobb csapat, amelyben játszott?

Feltétlenül. Meg majd az a bosnyák válogatott lesz az, amelyikkel kijutunk a világbajnokságra!