Üzennek a távolból

Ha csak végignézünk az Estu diantes, San Lorenzo, América, Fluminense névsoron, kétesélyesnek is minősíthetnénk az LDU Quito–Manchester United klubvilágbajnoki döntőt. De ha hozzátesszük, hogy az LDU a Libertadores-kupa megnyerése óta nem tudja elkapni a fonalat – az ecuadori bajnokságban hétpontos lemaradással követi az éllovas Deportivo Quitót, a Boca Juniorsszal szemben kiesett a Copa Sudamericanából, ráadásul kulcsemberei közül Joffre Guerrón (Getafe) és Enrique Vera (América) is máshol keresi boldogulását –, máris inkább a fogadóirodákkal értünk egyet, amelyek az MU rendes játékidőbeli sikerét is 1.4-szeres oddsszal kínálják. A quitóiakra nézve ez már-már az esélytelenek szintje.

Ráadásul a Manchesterre úgy tekintenek favoritként, hogy Edwin van der Sar a karácsonyi angol bajnoki forduló (a Stoke vár a címvédőre) miatt pihenőt kap, Nemanja Vidics a vádliját fájlalja, Dimitar Berbatov betegséggel küzd, Owen Hargreaves, Ben Foster és Wes Brown pedig sérülése miatt nem is pályázhatott a kerettagságra. Gary Neville, a klub történetének egyik legelismertebb jobbhátvédje szívesen játszana Jokohamában, de őt meg alighanem Sir Alex Ferguson hagyja ki, mert – ahogyan a FIFA hivatalos oldala fogalmazott – „félreteszi az érzelgősséget, és beveti Rafaelt”. Tény, a csapatkapitánynak is volt része abban, hogy ma már nem az 1962-es Santos–Benfica (5–2), hanem az idei MU–Gamba (5–3) mérkőzés számít a Világkupa, illetve a jogutód klubvilágbajnokság leggólgazdagabb összecsapásának.

„Beköszöntünk Jokohamába, még csak ennyi történt – jegyezte meg a hazai csapat elleni meccsről a két gólt szerző Wayne Rooney. – Amikor a Unitedhez kerültem, eszembe sem jutott, hogy egyszer majd a klubvilágbajnoki címért futballozhatok, ez nem is foglalkoztatott, csak a Bajnokok Ligája és a Premier League. De ha már itt vagyok, nem akarom itt hagyni a győztesnek járó érmet. Ha világbajnokként térhetünk haza, nagy lendülettel vethetjük bele magunkat a szezon második felébe, egyúttal üzennénk is a vetélytársaknak. Csak hogy ne felejtsenek el bennünket…”

Az első üzenet már vasárnap célba érhet, elvégre az MU európai idő szerint délelőtt kezd, a listavezető Liverpool csak késő délután (az Arsenal otthonában), a második Chelsea meg hétfő este (az Everton stadionjában) lép pályára. Ha esetleg – bár ez nem valószínű – sokkot kapnának a „vörös ördögök” jokohamai produkciójától, a United játék nélkül lenne győztese a 18. fordulónak.

Persze a Manchesternél azzal is beérnék, ha a Premier League, a Bajnokok Ligája és a Community Shield után a negyedik nagy trófeát is megnyerné a csapat, még akkor is, ha ezzel elrontaná az LDU trénere, Edgardo Bauza búcsúmeccsét.

„Nem mondom azt, hogy megverjük a Unitedet, de azt sem, hogy feltett kézzel lépünk pályára – mondta a leköszönő tréner. – Egyet szeretnék: ha a fiúk felemelt fővel jöhetnének le a pályáról. Életük mérkőzése lesz, esélytelenek, de ha úgy hozza a sors, és az MU megengedi, megteszik életük legnagyobb lépését.”

A Fluminense elleni Libertadores-kupa-döntő előtt is hasonlóképpen hangolt Bauza, akkor a visszavágón, tizenegyesrúgások után az LDU révbe ért.