Csak álom a válogatottság

Oláh Lóránt évekig a Rákóczi első számú gólfelelősének számított, így senki sem lepődött meg azon, hogy visszatérő téma volt: melyik, honi szinten tehetősnek számító klub igazolja át a labdával jó barátságban lévő futballistát. A nyáron még az is reális lehetőségként vetődött fel, hogy követi korábbi kaposvári csapattársát, Dusan Vasziljevicset Cottbusba, ám végül a háromszoros bajnok, legutóbb ezüstérmesként végző DVSCTEVA profija lett. Az ősszel 15 meccsen nyolcszor talált a hálóba, jelezve, megéri a pénzét. Az más lapra tartozik: ennél is többet várt magától...

Többször is próbáltam hétfő kora délután telefonon elérni, azonban a készüléke nem volt bekapcsolva. Terhesnek tartja, ha a szabadsága alatt újságírók keresik?

Szó sincs erről, tudom, hogy egy profi labdarúgónak ilyenkor is vannak kötelezettségei – válaszolta Oláh Lóránt. – Bár ez az időszak elsősorban a pihenésé, személyre szóló edzésprogramot is kaptam, így a kutyámmal negyven percet futottam a Tisza partján. A telefont pedig otthon hagytam kikapcsolva.

Tévedek, ha azt mondom, elégedetten lehet az esztendő végén? Azért feltételezem ezt, mert csapata, a DVSC az élről várja a bajnokság folytatását, Oláh Lóránt nyolc találattal pedig a góllövőlista élmezőnyében szerepel.

Ott vagyunk a táblázat elején, ez feltétlenül pozitívum, azonban saját teljesítményemmel nem lehetek elégedett. Ha a Rákócziban rúgtam volna tizenöt meccsen nyolc gólt, most nem fanyalognék, azonban a Debrecen játékosaként bizony eredményesebb is lehettem volna. Jó néhányszor a kapufát találtam telibe, hagytam ki ziccereket, szóval ez a bizonyos nyolc lehetett volna több is. Az élet azonban igazságos, hosszú távon visszaadja, amit korábban elvett, ezért reménykedem, hogy ebben a bajnokságban megdöntöm a tavalyi tizenhat gólos csúcsomat.

Az ősz ismeretében nem bánja, hogy nem sikerült Cottbusba szerződnie?

Ha arra gondolok, hogy a Bundesliga mekkora előrelépés lett volna számomra, akkor a válaszom igen. Az viszont bánt, hogy megtépázták a tekintélyemet. Mire kimentem, a klub igazolt egy román játékost, nekem pedig magyarázkodnom kellett, miért nem volt rám szükség. Ilyen helyzetből nem lehet jól kijönni.

Mit szól a Kaposvár őszi remekléséhez, valamint ahhoz, hogy a korábban csereembernek számító Nemanja Nikolics és Bojan Bozsovics majdhogynem feledteti az Oláh Lóránt, André Alves csatárkettőst?

Mindketten jó barátaim, örülök a remeklésüknek. Korábban is azt mondtam, ha lehetőséget kapnak a folyamatos játékra, élnek vele. Nem tévedtem, de azt is tudni kell: egy jó szezonja bárkinek lehet, ismételni már nehezebb lesz. Ami a Kaposvárt illeti: szurkoltam a csapatnak, amely erőn felül teljesített. A bajnokság kezdete előtt azt mondtam, a Rákóczi a kiesés ellen küzd majd, szavaimon meg is sértődött Prukner László vezetőedző. Azóta beszéltünk már, így ő is tudja, az átigazolási időszak eseményei után egyszerűen féltettem az együttest.

Miként éli meg, hogy míg éktársát, Rudolf Gergelyt az év felfedezettjének tartják, önről, csaknem azonos teljesítménye után, jóval kevesebbet beszélnek?

Erwin Koeman a Karagandi elleni nemzetközi találkozón látta társamat, tetszett neki a játéka, és azóta folyamatosan küldi neki a meghívót. Nem vitás, jó adottságú futballista, az más kérdés, vele aligha viszem végig akárcsak egyszer is a labdát a vendégtérfélen úgy, mint annak idején André Alvesszel sorozatban...

Néhány éve slágertéma volt, mikor kapja meg a magyar állampolgárságot, vagyis, mikor léphet pályára a magyar válogatottban.

Álmodik még a nemzeti mezről?

Amikor ez szóba került Lothar Matthäus volt a kapitány, később Bozsik Péter is mondta, ha megkapom az állampolgárságot, és jó formában leszek, számol velem. Az állampolgárságot vagy másfél éve megkaptam, azonban azt tapasztalom, Magyarországon nem igazán becsülik az idősebb korosztályt. Várhidi Péter idejében ész nélkül fiatalítottak, Erwin Koeman pedig inkább a légiósokban bízik. Ez van, nem tudok mit tenni.

Akkor sem lát esélyt a meghívásra, ha a tavasszal az őszinél is eredményesebben futballozik?

Nézze, hét-nyolc gólt az elmúlt öt évben szinte mindig szereztem. Szerintem nagyon kevés az esélyem a meghívásra, és bár örülnék, ha tévednék, naiv lennék, ha ez a kérdés foglalkoztatna. A lehető legjobban fel akarok készülni a folytatásra, jó játékkal szeretném a Lokit bajnoki címhez segíteni. Álmaim pedig továbbra is vannak…