Egy világ, egy álom

16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Olyan hamar eltelt…

Elfogadom a sokat szajkózott „üzlet ez, barátom, hatalmas üzlet” kijelentést, hála Istennek személyesen szagolhattam bele a dollármilliós bizniszbe (no nem úgy, sajnos…), mindazonáltal mondhat bárki bármit, olyan csodálatos, megható sporteseményt, mint az olimpia, nincs talán a föld kerekén. Miképpen a sportolóknak, úgy többségében az ő sikereiket, kudarcaikat tudósító sajtósoknak is az olimpia az álmok netovábbja – maximum a nagy futballtornák vetekszenek vele. Már akinél…

16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Felejthetetlen.

Hogy az legyen, arról már a felvezetés gondoskodott. A pekingi szervezők oly pazar megnyitóval kedveskedtek a Madárfészket (ez a stadion, hölgyeim és uraim, ebben tényleg csak szárnyalni lehet!) megtöltő nézőknek, a világnak, olyan impulzusok érték a jelenlevőket, hogy azt voltaképpen lehetetlenség szavakba önteni. Persze, persze, nem minden fenékig tejfel, miképpen kiderült, néhány csalafintaságot is bevetettek a szervezők ezen az emlékezetes augusztus 8-i napon (a versenyek másnap kezdődtek), ám vessenek rám követ, ezt tudva, fikarcnyit sem változott az álláspontom: meghatóan parádés pillanatok voltak. A felvonuló sportolók, világhírű zászlóvivők csillogó szemét felidézve a mai napig borsódzik az ember háta. És ez még „csupán” az előétel volt… Mert a varázslat, a mennyei kábulat csak eztán következett. 16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Lehet ebből csak egyetlen pillanatot is elfelejteni?

Sorjáznak az emlékek, a valóban megható élmények, negyedének a felelevenítése is betöltené az újságot – életre szóló élményt ad egy olimpia, efelől korábban sem voltak és most sincsenek kétségeim.

Sportesemény sportesemény hátán, ezt egyszerűen nem lehet megunni! A fenséges választék ezredmásodpercre sem ülte meg a gyomrot, csak falta, falta és falta a jelenlévő az „ízeket”. Az étvágyat senki és semmi sem tudta elvenni, pedig akadtak, akik próbálkoztak becsülettel. A százméteres táv majd’ egyharmadát magas térdemeléssel, integetéssel, egyszersmind így is mérföldkőnek nevezett világcsúccsal teljesítő futó, avagy a rendíthetetlenül gálázó földönkívüli úszó produkciója éppen annyira elismerésre méltó, mint elgondolkodtató. A látszat persze néha csal…

16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Hajlamos a magyar kézlegyintéssel elintézni a kínai embert, ha a kedvessége kerül szóba. Az előítéleteket, ki tudja, talán az itthoni, kétségkívül rendezetlen, átláthatatlan, esetenként félelmetes piacok bábeli zűrzavara, a megélhetést fogcsikorgatva nálunk kereső kínaiak zavarodottsága generálja, mindazonáltal ott, Pekingben az elit- és a szegénynegyedben egyaránt kizárólag segítőkész, udvarias, mosolygós emberekkel találkoztunk. Olimpiától függetlenül is megható volt közöttük tölteni ezt az időt.

16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Augusztus 9. és 24. között 302 versenyszámban avattak bajnokot, osztottak érmeket, húztak fel zászlót, játszottak himnuszokat. 302 versenyszámban ünnepelt a nép hősöket, ki-ki a magáét, győztest, dobogóst, tizenhetedik helyezettet vagy éppen egyéni csúccsal végző utolsót. 302 versenyszámban születtek legendák, példaképek, akikre a gyermekek felnéznek, akikre hasonlítani akarnak, akik utat mutatnak nekik. Szívbemarkoló történetek, győztesek és vesztesek, emlékezetből kitörölhetetlen képsorok, örömkönynyek, bánatkönnyek, zokogás, fájdalom, hit, pokol, mennyország, szegénység, gazdagság, tisztelet, barátság, lovagiasság, szeretet, becsület, gonoszság

– vajon létezik még egy ilyenvárva várt, hangsúlyozandó(!), várva várt világesemény, amely ennyi érzelmet vált ki belőlünk? 16 nap.

384 óra.

23 040 perc.

1 382 400 másodperc.

Ennyi ideig tartottak a XXIX. nyári olimpia versenyei Pekingben. A szlogenje kitörölhetetlenül ott van a fejemben: „One world, one dream.”

Meghatóan találó.

Álomszép.