A pokolból is van kiút

Túlélték.

Egyiket is, másikat is földhöz vágta az olasz labdarúgás egyegy hurrikánja, ám szépen lassan magukhoz tértek, sajgó porcikákkal és kék-zöld foltokkal bár, de talpra álltak, megtették első bátortalan lépéseiket, ma pedig már ismét erejük teljében futnak, szaladnak merész céljaik felé.

S a két „sebesült” este egymással találkozik: az olasz élvonalban Juventus–Fiorentina bajnokit rendeznek.

A firenzeieknél 2001-ben mutatkoztak a közelgő vihar első jelei. A Vittorio Cecchi Gori kezében lévő egyesület 50 millió dolláros tartozást halmozott fel, és a klubvezér kétségbeesett szanálási kísérletei ellenére kénytelen volt eladni legpiacképesebb játékosait. Ennek egyenes következményeként a csapat a 2001–2002es idény végén kiesett a másodoszályba, az igazi csapás azonban csak ezután érkezett. A pénzügyileg romokban heverő egyesület ellen csődeljárás indult, és a teljes kilátástalanság az életben maradásért vívott harc feladásához vezetett: az 1926-ban alapított klub formálisan megszűnt.

Formálisan, hiszen a következő szezonban a Serie C2-ben, vagyis a negyedik osztályban Florentia Viola néven új csapatot nevezett be a lilák újdonsült tulajdonosa, a cipőés bőrkereskedelemből meggazdagodott Diego Della Valle. Hogy a hasonló sorsú egyesületekkel ellentétben miért nem az ötödosztályban kezdte második életét a gárda, sokakban gyanakvást ébresztett, ahogyan az a máig vitatott döntés is, amellyel Franco Carraro, az Olasz Labdarúgószövetség (FIGC) akkori elnöke a következő évben egy lépcsőfokot kihagyva egyenesen a Serie B-be segítette az – eredeti nevét időközben visszavásároló – együttest. A szövetségi elnök „sportbeli érdemekkel” magyarázta a Serie C2ben csoportját megnyerő Fiorentina kiváltságát, amelynek érvényesítésére egyébként a Serie B létszámemelése adott módot.

A következő, 2004-es bajnoki rajtnál a Fiorentinát már újra az első osztály csapatai között találjuk, és a lassú építkezés azóta is tart: elég csak a 2008-as UEFA-kupa-elődöntős helyezésre, vagy a tavaly őszi Bajnokok Ligája-szereplésre gondolni. Mindezek mellett a firenzeiek eredményeiket tekintve évek óta az olasz bajnokság erős csapatának számítanak, s a jelenlegi hatodik helyükből is lehet még „bármi”.

A Juventus második pozíciójából pedig akár bajnoki cím is, főleg ha szombat este legyőzi toszkán sorstársát, és így – egy napra legalábbis – ledolgozza az Internazionaléval szemben meglévő hárompontos hátrányát.

A sorstárs kifejezés persze ez esetben csak részben fedi a valóságot. A torinóiak vesszőfutása ugyanis csak a bűnhődés tekintetében hasonlítható a lilákéhoz – szintén kényszerű alsóbb osztályú szerepléssel járt –, a bűn különbözött: náluk a pénzügyi hiányosságok helyett a 2006-ban kirobbant bundabotrány és a feltárt visszásságokban megállapított súlyos érintettség vezetett a visszasoroláshoz (igaz, az ügyben az utóbb 15 pont levonással sújtott Fiorentina is vétkes volt). A történetet már alighanem mindenki kívülről fújja: a 2005-ös és 2006-os bajnoki címétől megfosztott Juventus a 2006–2007-es idényben a kárörvendő ellenlábasok legnagyobb boldogságára a Real Madrid, a Manchester United és a Bayern München helyett többek között az Arezzo, a Crotone és a Pescara ellen vívta hétről hétre nagy meccseit – az olasz második vonalban. A böjt azonban véget ért, a csapat bajnokként jutott vissza az élvonalba, ahol 2008-ban óriási meglepetésre máris megszerezte a bronzérmet.

A Fiorentina és a Juventus történetének párhuzamai azonban nem érnek itt véget. Hogy mást ne említsünk, mindkét együttesnél jelentős „elvándorlást” eredményeztek a hirtelen előbukkanó akadályok: a firenzeieknél 2000-től egymás után hagyták el a sztárok (Gabriel Batistuta, Rui Costa, Francesco Toldo) a süllyedő hajót, a torinóiaknál pedig 2006 nyarán néhány hét alatt szétkapkodták a csapatot (Gianluca Zambrotta, Lilian Thuram, Patrick Vieira, Adrian Mutu, Emerson, Fabio Cannavaro, Zlatan Ibrahimovic is távozott).

A menekülők nagy száma pedig külön emeli azon játékosok áldozatának értékét, akik nem hagyták cserben csapatukat: Angelo Di Livio végigjárta a kálváriát a Fiorentinával, míg a Juventusnál Gianluigi Buffon, Giorgio Chiellini, Jonathan Zebina, Alessandro Del Piero, Pavel Nedved, Mauro Camoranesi és David Trezeguet teljesítette sikerrel a hűségpróbát.

Ráadásul a kerettagok cserélődése nem vált a Juventus kárára, ellenkezőleg: a klub utánpótlásáért felelős Ciro Ferrara szerint éppen ez adott alkalmat a fiatalok (többek között Claudio Marchisio, Sebastian Giovinco, Paolo De Ceglie, Raffaele Palladino, Domenico Criscito, Antonio Nocerino) sikeres beépítésére.

„A Serie B-ben töltött év kulcsfontosságúnak bizonyult – így Ferrara. – Ha nincs a büntetés, sohasem kerülhettek volna ennyire előtérbe a fiatalok. A nehéz anyagi és szakmai körülmények között azonban kénytelenek voltunk nagyobb felelősséget rakni a vállukra, és büszkeséggel tölt el, hogy a kényszermegoldás végül a felemelkedés egyik legfőbb tényezőjévé vált.”