„Apu kérdezte, mozogtam-e már valamennyit, mert Madár szólt neki, hogy lassan nekiállhatnék. Én mondtam, persze, minden este »felsportolom« magam az autómtól a második emeletre, a reggelt meg felüléssel kezdem. Felülök, megnézem, elmúlt-e már fél kilenc, és ha nem, azonnal visszafekszem.”
Balzsay Károly, a WBO (Bokszvilágszervezet) újdonsült nagyközépsúlyú világbajnoka korábbi ígéretéhez, illetve Fritz Sdunek edző utasításához híven egyelőre az evésben nyújt világbajnoki produkciót (még pihenésben szeretne, de arra nincs lehetősége, bár, ahogyan ő fogalmazott: „Inkább legyen nagy a pörgés, mint otthon üljek, és azon gondolkozzam, mit rontottam el Inkin ellen”), de pénteken már edzőteremben volt, hogy a legeredményesebb magyar profi bokszolóval, a WBO félnehézsúlyú királyával, Erdei Zsolttal edzést, illetve élménybeszámolót tartson a KSI fiataljainak.
Különösen Madárnak volt kedves a terem, ő innen indult el a világ meghódítására, a falon fénykép is őrzi a kezdeteket, meg még sok minden más.
„Úristen, én még ezen a padlón rohangáltam. Mit kellett ennek átélnie” – mondta, miközben a sportiskola növendékei már az igazi bemelegítést végezték. Előtte ugyanis átestek egy szellemi ráhangolódáson is, amelyet a két világbajnok vezényelt. A megfelelő táplálkozáson keresztül a fogyasztáson át az edzések mennyiségéig minden szóba került, Madárék pedig meséltek.
„De ezért fizetni kell ám, mert különben olyan jó bokszolók lesztek, mint mi – mondta tréfásan az öt éve regnáló Erdei, majd bevezette az utánpótlást a felkészülés rejtelmeibe. – Én már itthon el szoktam kezdeni az edzéseket (»Mert fanatikus vagy« – jött azonnal a kötekedő közbeszólás Balzsaytól), az én koromban már jóval több idő kell a feltöltődéshez. Karcsi egy hét alatt szintre tudja hozni magát, nekem ehhez legalább három hétre van szükségem.”
Néha tényleg olyan érzésünk volt, mintha a fiatalok innák a legújabb kori példaképek szavait, ugyanakkor az biztos volt, hogy a terem legaktívabb tagját nem közöttük kell keresni. Nem is a bokszolók között, náluk Madár bordásfalas függeszkedése jelentette a csúcsot, a „sztahanovista” egy alig kétéves fiatalember, Erdei Viktor Zsolt volt.
„Az édesapja vérét örökölte, már megnézi a meccseket, de azért remélem, bokszolni nem fog” – jegyezte meg Arabella, Erdei felesége, aztán rohant a fia után, aki akkor éppen egy fotóst célzott meg, a papával hasonló öltözék miatt. Majd jött a ring, irány az apuka ölébe, és a „Még egyszer, még egyszer!” kiáltás, miután Erdei villámgyorsan a feje tetejére állította.
Ahogyan ők ketten Balzsayval néhány órára a KSI edzőtermében megszokott nyugalmat.