Ne legyenek ólomlábúak!

A ketyerék katonás rendben sorakoztak, vártak sorukra, addig, amíg a játékosok melegítettek, nem volt értelme felszerelni őket. Jámbor László azonban alapos ember: előre kikészített mindent, a laptopot, a GPSSport nevű műszert, majd türelmesen figyelte a pályán melegítő fiatalokat.

Ezen a szombaton a 19 évesek játszottak, először az MLSZ által elrendelt kötelező, nyolc hétvégéből álló összetartás során, egy hét múlva pedig a 17 esztendősök lépnek pályára. Illetve az élet kicsit átírta a forgatókönyvet, néhány klub ugyanis saját edzőmeccsére hivatkozva visszakérte játékosát, így most a BKV Előre NB II-es felnőttcsapata ellen öt 17 évest is be kellett vetni a kifogástalanul ápolt budafoki sporttelep műfüvén.

„Most jött el az ideje annak, hogy az edzések után mérkőzésen is mérjük a játékosok teljesítményét – mondta Jámbor László, a szövetség sportágfejlesztési igazgatója. – Érdekes és főként hasznos információkhoz jutunk minden fiatal futballistáról, kiderülnek a hiányosságaik, amelyeket igyekszünk kijavítani vagy pótolni. Ezeket az adatokat szívesen átadjuk a klubokban velük dolgozó edzőknek, és reméljük, munkájuk során kamatoztatják őket. Azt már most elmondhatom, tapasztalataink szerint a fiatalok zöme kimutathatóan rosszul terhelt, túledzett, ólomlábakon futballozik, és ez gátja a jó minőségű felkészülésnek, a tavaszi feladatok elvégzésének. Számomra egyébként lélekmelengető, hogy a játékosok mekkora alázattal, kifogástalanul dolgoznak, fogékonyak az újra, remek partnereket ismertem meg bennük.”

Véget ért a melegítés, Jámbor László az érkező játékosokra erősítette, beélesítette a műszereket, és kezdődhetett is a mérkőzés. A 22 tagú keret tagjaiból a szakmai stáb két, majdnem egyforma erősségű csapatot állított össze, és mindkettő egy-egy félidőt játszott.

A stáb sem tétlenkedett, a szakemberek nem a korlátnak támaszkodva figyelték a pályán történteket: Jámbor László a válogatott, Szapor Gábor a BKV labdabirtoklását mérte, Albert Flórián „meccselt”, azaz ő kiabálta be az utasításokat a pályára. Wilco van Buuren, az utánpótlás-válogatottak szakmai igazgatója ritkábban szólt, ha mégis, akkor valósággal csattantak a szavai. Hol a letámadás hatékonyságát kérte számon, hol a védők mozgásában talált hibát, de a kapust is kérdőre vonta, ha szerinte nem a megfelelő helyre és sebességgel dobta ki a labdát.

Valamivel több mint tíz perc telt el, amikor a laikus is ízelítőt kaphatott abból, mire jók a mérések.

Jámbor László elégedetten nyugtázta például, hogy a játékosok pulzusszáma egyenletesen meghaladja a száznyolcvanat, mint ahogyan elismerősen bólintott a hatpercnyi tiszta játékidő alatt mért átlagos két és fél kilométeres futómennyiségre is.

Igaz, gólt a BKV Előre szerzett, ám emiatt senki sem esett kétségbe: ezen a mérkőzésen nem az eredmény volt a legfontosabb. A fiatalok hajtottak becsülettel, gyors játékra törekedtek, igyekeztek minél kevesebb érintéssel felépíteni az akciókat, rengeteget futottak, és ezzel valójában meg is tették a dolgukat. Csak a történelmi hűség kedvéért érdemes rögzíteni, hogy a felnőttek a második félidőben kettőre növelték előnyüket, kicsit később a fiatalok szépítettek, és végül maradt is 2–1 a végeredmény.

A pálya szélén az érintett klubokat két szakember képviselte: Simon Antal az MTK második csapatánál dolgozik, Komjáti András pedig a Vasas 19 éves labdarúgóit edzi, és mindkettejük együtteséből szerepeltek játékosok a válogatottban.

„A múlt héten is megnéztem a keret egyik edzését, és most is kíváncsi voltam arra, hogy a játékosok miképpen illeszkednek be a csapatba – mondta Komjáti András. – Örülök, hogy itt vannak, ugyanis, ha ezeknek az összejöveteleknek a célja nem csupán a statisztikák halmozása, hanem az, hogy valóban esélyük legyen a kerettagságra, az ösztönzően hat rájuk, és ennek a klub is hasznát látja. Kíváncsi vagyok továbbá az itteni mérések adataira, hiszen a munkám kontrollját jelenthetik, mert elárulják, játékosaim hol tartanak a más klubokban futballozó fiatalokhoz képest.”