Mindenki ítéljen maga

Lehangoló időjárásra ébredt Ri ga szombat reggel. A magyar hokiválogatott vezetőinek hangulata legalább ennyire borús.

Pat Cortina szövetségi kapitány hiába mondta el a Lettország, majd az Olaszország elleni mérkőzés után is a hivatalos sajtótájékoztatón, hogy elégedett a csapat hozzáállásával – ez nem teljesen igaz. Mindkét vereségre, főleg a másodikra, lesújtó jelzőket használt szombat reggel. Meg is hajtotta a csapatot a magyar idő szerint délben tartott edzésen, de előtte kiadós fejmosásban részesítette a társaságot az öltözőben. A lényeg nem változott, az A-csoportos világbajnokságra készül a válogatott, ám a mostani olimpiai selejtező csak fele, harmada annak, ami a tavasszal vár a mieinkre.

A helyszínen „élőben” is tisztán látható, de a tévéképernyőkön még kirívóbbnak tűnő különbség, amely kétségtelenül megvolt a lett, illetve az olasz és a magyar együttes között, nem csak a tudásdifferencia következménye.

A fiúk nem pörögnek úgy, ahogy szoktak, ahogy tudnak. Többek megállapítása például, hogy 115 percbe tellett, mire egyik legjobbunk, Palkovics Krisztián végigvitte első, rá jellemző szólóját a jobb szélen. Hokisaink önmagukhoz képest halvány produkciójának kismillió oka van. Az egyik, hogy alig két napot készülhettek együtt, aztán tíz-egynéhány órás utazás következett, így estek be a világranglista 11. helyezettje ellen a nyitó napon rendezett mérkőzésre. Ezzel szemben az olaszok egy teljes hetet edzőtáboroztak, tesztmeccset is játszottak, mielőtt rövidebb utazással megérkeztek volna a torna helyszínére. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy ők az elmúlt három évet az A-csoportban töltötték.

Ettől független tény, hogy tud jobban, sokkal, de sokkal jobban is játszani a magyar válogatott. Ezért is akadt ki Cortina, mondván: ha infrastruktúrában, létszámban, pénzben nem is, az eredmények alapján A-csoportosak vagyunk, nem kaphatunk ki tehát senkitől sem úgy, mint péntek délután. A tréner elmondása szerint ha goromba idiótának kell lennie ahhoz, hogy a társaság kihozza magából a maximumot, akkor az lesz. Az önmeghatározás angol eredetije írásban nem viszszaadható…

Az egész selejtező megítélése nehéz tehát, ki-ki döntse el maga, hogy jó magyar szokás szerint két vereség miatt leírja-e a csapatot, vagy számba veszi, milyen lehetőségekkel hol tart, és milyen eseményre készül.

Az említett szombati pörgős tréning előtt csapatfotózás volt az Arena Riga kispadjai előtt, aztán a sajtófőnök kislány Imre Lajos mellé is bepörgött, és ölelkező képet csináltatott magukról – a magyar csapat vezető legnagyobb meglepetésére. A havazásból esőzésbe váltó csapadékban aztán visszabuszozott az együttes a szállodába ebédre és gyors átöltözésre, mert délután a mag y a r nagykövetségre volt hivatalos az egész küldöttség edzőstül, játékosostul, vezetőstül, újságíróstul. Mohácsi István nagykövet az informális és formális határán mozgó találkozón egyrészt gratulált a válogatottnak az eddigi sikerekhez, másrészt Ukrajna záró napi legyőzésére buzdított, harmadrészt érdeklődött, miként tudnánk benn maradni az A-csoportban.

Erre még a szombat délután megérkező Studniczky Ferenc szövetségi elnök sem tudott biztos recepttel szolgálni…