Hátvédként házi gólkirály

Érdekli a gólkirályi cím?Érdekli a gólkirályi cím?

Most csak viccel velem – nevetett Juhász Roland, aki az előző három fordulóban betalált a Kortrijk, a Mons és a Charleroi kapujába is. – Most négygólos vagyok, de ez eszembe sem jut.

Ha így termel a bajnokság végéig…

Az öltözőben is zrikálnak, „top scorer”nek neveznek, a naptári évben házi gólkirálynak hívnak, de ez csak vicc. Még akkor is, ha a Lokeren játékosa, Ouwu Moussa Maazou a CSZKA Moszkvához távozott, és ez azért érdekes, mert tizennégy góllal ő vezeti a belga bajnoki góllövőlistát. Persze még így sem érhetem utol, másrészt nagyon jó csatárok vannak a belga bajnokságban. S ha meg is közelíteném a nigériai játékost, mások biztosan megelőznek.

Mit gondol, a csatármúltja segíti, amikor az Anderlecht védőjeként a szögleteknél, szabadrúgásoknál előrekocog az ellenfél kapuja elé?

Azt gondolom, az ütemérzék, a ritmus döntő az ilyen, kapu elé ívelt beadásoknál. De kedves barátommal, a Ferencváros csatárával, Ferenczi Istvánnal gyakran beszélgetünk arról, a legszebb egy támadó életében, ha az öt és felesen belül elé pattan a labda, és üres a kapu… Én vasárnap annyira közel voltam az ellenfél kapujához, hogy alighanem akkor is értékesítem a ziccert, ha fiatalabb koromban nem csatár, hanem kapus vagyok. Sőt nem egyszer, hanem kétszer is ilyen helyzetbe kerültem!

A másikat akkor hogy nem rúgta be?

Bízhatna bennem jobban... Berúgtam a másikat is, mintegy negyvenkét centiről, de a játékvezető szerint előtte valaki szabálytalankodott, lökést vélt felfedezni a beívelésnél, holott a társaim esküdöztek, hogy senki sem csinált semmit. Látja, már ötgólos lennék…

Akkor tényleg retteghetne Ouwu Moussa Maazou. Ne mondja, hogy nem szeret gólt lőni!

Ki ne szeretne? Csodálatos dolog, ugyanakkor nem feledem, hogy védő vagyok, számomra sokkal nagyobb dicsőség, ha csapatom nem kap gólt. Tekintettel arra, hogy a listavezető Standard Liege tizenkilenc, a kilencedik helyezett, híresen masszív Lokeren huszonegy gólt kapott, huszonkettővel e tekintetben is dobogósok vagyunk.

Gondolom, a hét végén már nem adná a Standardnak a „listavezető” jelzőt…

Jól gondolja. Két ponttal vagyunk a rivális mögött, csakhogy van egy elmaradt mérkőzésünk. Szerdán Gentbe utazunk, ellenfelünk az otthonában mindenkire veszélyes együttesnek számít. Vasárnap este pedig a Standard Liege-t fogadjuk, ezt a kilencven percet Belgiumban már most az év mérkőzésének titulálják, és valóban, nagy rangadóra van kilátás. Optimális esetben szerdán nyerünk, és egy pont előnynyel várjuk a vasárnapot, amelyet akár négypontos előnnyel is zárhatunk. De ez futball, bármi megtörténhet, az is, hogy a hét végén öt pont hátrányunk lesz – és e két szélsőséges eset között még van néhány más variáció. Hihetetlenül mozgalmas, izgalmas és fontos hét vár ránk, az bizonyos.

És milyen volt az előző?

A bajnokságban elért gólok miatt ugyebár egyáltalán nem volt kellemetlen, de az izraeli vereség érthetően nem dobott fel.

Kicsit úgy tűnt, mintha a tel-avivi mérkőzés egyik csapatnak sem hiányzott volna.

Ezzel azért nem értek teljesen egyet. Nagyon jó volt, hogy a téli szünet után újra találkoztunk, és felkészülési mérkőzést játszani sosem hátrány, mindigvannak hibák, amelyekre fény derülhet. De… Magam inkább úgy fogalmaznék, azt éreztem időnként bent, a pályán, mintha túlságosan is barátságos lett volna a találkozó, nem volt túl sok vérre menő párharc, ütközés, ám azért kellően komolyan vettük a mecscset.

Az ön mellett futballozó, a találkozó után szokatlanul élesen fogalmazó Szélesi Zoltán szerint egyáltalán nem volt csapat a magyar válogatott Izraelben, éppen azok az erények nem jellemezték a gárdát, amelyek korábban.

Ez talán túlzás, szerintem voltak olyan periódusai a mecscsnek, amikor jobban ment

a játék, és tudtunk úgy passzolgatni, ahogy az előző mérkőzéseinken. Igaz, voltak olyan szakaszok is, talán a második félidő elején, amikor valóban meglehetősen álmosan futballoztunk.

Ha már itt tartunk: meglepte, hogy játszott?

Kicsit igen, hiszen én is hallottam és olvastam arról, hogy ezúttal nem kapok szerepet. Eltiltásom miatt ugye nem játszhatok Albániában, és volt olyan elképzelés, hogy nélkülem gyakoroljon a csapat. Ugyanakkor arról is szó esett, hogy Gyepes Gábor és Vaskó Tamás bekerül a keretbe, de Gábor megsérült, míg Tamást nem engedte el olasz klubja, az Avellino. Én meg nagyon szeretek futballozni, óriási megtiszteltetés a válogatottság, így hát cseppet sem bántam, hogy pályára léptem.

Ha már itt tartunk: ön kivel pótolná önmagát?

Erwin Koeman majd kitalálja…

Sejtettem, hogy ezt mondja, de ha a szövetségi kapitány kikérné a véleményét, mit mondana neki?

Általában Vanczák Vilmos játszik mellettem, szerintem ő lesz az egyik belső védő. Gyepes Gábor? Tímár Krisztián? Vaskó Tamás? A kapitány is azt mondta, az dönthet, hogy éppen azon a héten ki lesz a legjobb formában. Minden szóba jöhető jelölt hasznos futballista, más és más erényeik vannak, és azért van még néhány hét a mérkőzésig, bármi közbejöhet. Sajnálom, hogy nem lehetek ott, nagyon fontos meccs lesz, de őszintén hiszek abban, hogy nyerni tudunk Tiranában is, ugyanis van olyan erős a csapatunk, hogy képes legyen három pontot szerezni.

Ha továbbra is gólt szerez minden belga bajnokin, könnyen lehet, hogy addigra már támadó lesz a válogatottban…

Azért Torghelle Sándornak nem kell félnie tőlem, nem szorítom ki a csatársorból. Persze ha előreküldene a kapitány, megpróbálnám megoldani a feladatot, de jó nekem ott hátul is.