Barátok közt – Bárándon

Báránd háromezer lakosú falu a Sárrét közepén, a Hortobágy szélén – ide igazol Sándor Tamás. Holott… A DVSC-vel három bajnoki címet nyerő irányító decemberben úgy döntött, kiszáll a magyarországi profi fociból, és alsóbb ligás, félhivatásos ausztriai klubban játszik tovább.

„Hogy miért nem jött össze az osztrák alacsonyabb liga? Azért, mert kifutottunk az időből – mondta a 34 éves középpályás. – Akadt néhány érdemesnek tűnő lehetőség, de alaposabban átgondolva az ajánlatokat arra az álláspontra jutottam, nem érné meg ezer kilométert utazgatni miattuk. Hogy bánkódtam volna az elúszott esélyek miatt? Nem. Osztrák vonatkozásban a nyárig nem töröm a fejem a hogyan továbbon. Szabadon rendelkezem ugyan az időmmel, de így is mindig késésben vagyok, ráadásul úgy fest, hogy a tavasszal a Bárándban focizom.”

A feltételes mód ellenére már túl is esett a bemutatkozáson a Loki korábbi kilencese: a múlt hét végén a Túrkeve elleni edzőmeccsen ő szerezte a „házigazda” egyik gólját az 5–1-re megnyert összecsapáson.

„Debrecenben rendezték a meccset, amely előtt a bárándiak edzőjét, korábbi debreceni csapattársamat, Arany Lászlót megkérdeztem: beszállhatnék-e hozzájuk. Valahogy így folytatódott a történet… Merthogy a kapcsolat lényegesen korábbra nyúlik vissza: a fiam a bárándi polgármester fiával egy csapatban focizik, és a Dombi Tiborral közös rockbandánkkal felléptünk a faluban. Ami a szombati kérésemet illeti, egyszerűen hiányzott a mozgás, a játék. A DVSC-nél megengedték, hogy továbbra is a csapattal gyakoroljak, elkezdtem a felkészülést Herczeg Andrásékkal, néha a második együtteshez, a Kondás Elemér edzette DEAC-hoz mentem, de az itteni pályaviszonyok túlságosan is megkötik az edzők kezét. Előfordult, hogy inkább magamban edzettem. Bárándon tudtommal heti két tréning lenne, úgy tervezem, ott leszek a gyakorlásokon is, amit csak erősít, hogy régi ismerősökkel, barátokkal, a Loki korábbi játékosaival focizhatok majd együtt.”

A hajdúsági egyletnek tavasszal nem Sándor Tamás lesz az egyetlen korábbi válogatott olimpikonja: az 1996-os atlantai játékokon a brazilok ellen (1–3) a kapuba találó, az élvonaltól egy éve búcsúzó Madar Csaba is elkötelezte magát.

„Heti egy-két edzésre egyelőre még jut időm – mondta Madar Csaba, a Debreceni Sportiskolában az 1998-as születésűekkel foglalkozó utánpótlásedző, Sándor Tamás korábbi debreceni csapattársa. – Nevezhetjük klasszikus levezetésnek a bárándi focit, a legfontosabb mégis az, ami Tamást is idevezette: még élveznénk a játékot – a negyedik vonalban is. Én már túl vagyok a nehezén, elfogadtam, hogy nem az élvonalban szerepelek. A mi generációnk tagjai egyébként lassan kipörögnek az első osztály körforgásából, legfeljebb annyiban különbözünk, hogy akad, aki felismeri, mikor van vége a dalnak, és nem várja meg, hogy lekiabálják a pályáról.”