Hétévnyi mestermunka

Noha egyesek José Mourinhó ban az olaszországi Demokrata Párt frissen lemondott vezetője, Walter Veltroni lehetséges utódját látják – miközben a pártban mindenki az utódlás kérdéséről beszélt, a székház előtti téren váratlanul felbukkant a tréner… –, a 46 éves szakember alighanem marad az Internazionale kispadján. Mert bár a politikai életben is kétségtelenül megállná a helyét a szókimondásáról híres portugál, a futballedzői szerep azért alighanem jobban áll neki. Ha pedig az eredményeit nézzük, egyenesen vétek lenne részéről a pályaváltás.

Tudják, mióta nem veszített hazai bajnokit Mourinho? A válasz meghökkentő: nem egy, nem kettő, nem is öt, de immár hét éve őrzi a veretlenségét! A Porto 2002. február 23-án az Estádio do Dragaóban 3–2-re alulmaradt a Beira Marral szemben, és az azóta eltelt majdnem hét naptári évben Mourinho sem a portugál együttes, sem a Chelsea, sem az Internazionale mestereként nem élt át bajnoki kudarcot hazai pályán. S igen jó esélye van arra, hogy az aveiróiak elleni vereség hetedik évfordulóját is „hibátlanul” ünnepli: a milánói együttes Serie A-találkozón legközelebb március 1-jén lép pályára – a Roma ellen – a San Siróban.

A hihetetlen statisztika persze csak újabb adalék a Mourinho-mítoszhoz, amely Anglia után Olaszországot is meghódította. Szándékosan nem említünk népszerűséget, hiszen a labdarúgás egyik leginkább megosztó személyiségét Itáliában (is) legalább annyian utálják és tartják önimádó pojácának, mint ahányan csodatévő képességében hisznek. Szélsőséges érzelmeket vált ki az emberekből, indulatot éppúgy, mint rajongást, közömbösnek maradni vele kapcsolatban szinte lehetetlen.

Ami mégis közös nevezőt jelent a Mourinho-ellenesek és a Mourinho-hívek között, az a szakmai felkészültségéről és rátermettségéről kialakított vélemény. Akármennyit bírálták és bírálják az Intert szürke játéka, cinikus eredményközpontúsága és játékvezetői támogatása (lásd: Adriano kézzel szerzett gólja) miatt, a csapat nem véletlenül áll toronymagasan az olasz bajnoki táblázat élén.

„Mourinho megváltoztatta a hozzáállásunkat – világítottrá az eredményesség hátterére Zlatan Ibrahimovic, a fekete-kékek svéd csatára a Milan elleni győzelem (2–1) után. – Az erőnk éppen abban rejlik, hogy a nagy meccseken képesek vagyunk a legjobb formánkat mutatni, ezt meglátják majd a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen is. Hogy Mourinho visszatér a Chelsea-be? Nem hiszem, hogy a pletykának van valóságalapja, az edző valószínűleg kétszer is meggondolná, hogy újra Londonban vállaljon munkát.”

Jóllehet Mourinho a közelmúltban tett egy-két homályos utalást Angliát érintő későbbi terveire, a Guus Hiddinket a nyárig szerződtető Chelsea valóban nem vetődött fel konkrét lehetőségként nála.

És nem csak azért, mert Avram Grant már a „kirakatba lépett” – nem éppen a legsportszerűbb módon.

„A két évig tartó Mourinho-időszak végére a Chelsea eredmény, légkör és látvány tekintetében is mélyre jutott– írtale elődje munkáját a londoniakat a 2007–2008-as idény jelentős részében irányító menedzser. – Miután megérkeztem, megváltozott a gondolkodásmód, és az eredmények mellett fontossá vált az is, miként érjük el az eredményeket. Történelmet írtunk, BL-döntőbe jutottunk, és a szurkolókat csakis ez érdekli. Minden más a tények meghamisítása.”

Anélkül, hogy elvitatnánk az izraeli szakember érdemeit, Mourinho védelmében kénytelenek vagyunk „meghamisítani a tényeket”, és ismételten felhívni a figyelmet egy fontos részletre: 2002 februárja óta hét esztendő eltelt…