Aligha kétséges: az angol élvonalbeli futballbajnokság az egyik, ha nem a legjobb a világon. Minden valamirevaló futballista oda igyekszik, a gazdag klubok szinte bárkit megvehetnek, akit csak akarnak, hihetetlen a konkurenciaharc. Így természetes, hogy a magyar futballért még lelkesedni tudó boldog, ha honfitársunkat szerződteti egy angol klub. Gondoljunk bele: egy pécsi vagy éppen szombathelyi lakótelepen nevelkedve, a betonos „dühöngőből” eljutni a Premier League-ig csodálatos teljesítmény. És mégis: a pécsi Gera Zoltán, a Fulham vagy a szombathelyi Halmosi Péter, a Hull City játékosa boldogtalannak tűnik. Előbbi annak idején az angol bajnokságban szereplőkből összeválogatott év csapatában is helyet kapott, utóbbi klubja legdrágább játékosaként lett ismert, és bár nagyon szeretnénk róluk jó híreket kapni, rendre azt halljuk: lecserélték, padon ült, alig vagy egyáltalán nem játszott… Kettejük esete más és más: Gera Zoltán a West Bromwich Albion, Halmosi Péter a Plymouth színeiben hívta fel magára jelenlegi klubja figyelmét. A mellőzésük okozta csalódottság sajnos a válogatottra is hatással van, pedig mindenki azt várja, főleg Gerától, hogy vezéregyéniségként vezesse a nemzeti csapatot. Ehelyett az irányító már címeres mezben futballozva sem nagyon vállal kockázatot, a nem is olyan régen az egész pályát bejátszó, határtalan lelkesedéssel futballozó, saját kapuja előtt becsúszó, majd a másik oldalon győztes gólt szerző Gera Zoltánnak lassan nyoma sincs, pedig a szurkolók még mindig az első angliai évében brillírozó futballistát akarják látni… Halmosi Péter pedig a válogatottban sem tudja állandósítani a helyét. Mi a baj? E két játékos arra a hegymászóra emlékeztet, aki a Mount Everestet célba véve 8800 méterig jut, de tovább nem – a többség neki sem vág az útnak, akik mégis, azok közül is csak kevesen jutnak el idáig, de… A csúcs (esetünkben az igazi áttörés, a meghatározó szerep az angol ligában) meghódítása valamiért nem sikerül, néhány lépés hiányzik hozzá, és ez teszi csalódottá őket – és azokat, akik szurkolnak nekik. Talán ők sem gondolták volna, hogy eljön az idő, amikor a hosszú éveken át ide-oda kölcsönadott, kispadon jegelt Fülöp Mártont irigylik majd, aki kivárta a sorát, csendben dolgozott, és bár egyre több kritikusa lett itthon, most az Arsenal elleni 0–0 után ő Sunderland hőse…