Ha esik, ha fúj: Zenit

Aki emlékezett a szentpétervári mérkőzés mostoha időjárási körülményeire és a Zenit-pálya Hold-felszínre emlékeztető gyepére, nem csodálkozott azon, hogy az Oroszországban 2–1-es vereséget szenvedő Stuttgartnál elsősorban az „európai” környezet adott okot a visszavágó előtti bizakodásra. Markus Babbel, a németek vezetőedzője az ütközet előtt ekképp foglalta össze együttese kilátásait: „Csapatom technikailag képzett, gyorsan játszó labdarúgókból áll, és saját, jól karbantartott pályánkon végre kihasználhatják erényeiket.”

Az oroszok nem voltak ennyire finnyásak, ahogyan a nyugati ellenfeleik által dideregve emlegetett szentpétervári télben, a stuttgarti „nyárban” és az egyébként korántsem tökéletes állapotban lévő Mercedes-Benz Arena gyepén is bátran kezdték a mérkőzést. Na, nem annyira bátran, mint egy hete, amikor Husz­ti Szabolcs gólja révén már a 2. percben vezetéshez jutottak, de egy-két elszánt rohammal azért jelezték, nem állnak be őrizni egygólos előnyüket.

A magyar légiós egyébként – vagy inkább mondjuk úgy: természetesen – ezúttal is kezdő volt Dick Advocaat csapatában, és bár a mérkőzést megelőzően közzétett „hivatalos” taktikai felállás szerint jobb oldali szélsőként kapott szerepet, gyakorlatilag szabadon mozoghatott – akár a balszélső posztján is. Önbizalomtól duzzadó merész megoldásokra is vállalkozott, nyitásként például kockázatos csellel próbálkozott az oldalvonal mellett, és harcolt ki bedobást csapatának. Néhány perccel később pedig a védekezésben mutatta meg, hogy nincs benne semmi félsz, kemény belépővel szerezte vissza a labdát az éppen helyzetbe kerülő stuttgartiaktól.

Ám hiába bizonyította határozottságát Huszti és a Zenit, a németek idővel átvették a játék irányítását, a helyzeteket tekintve legalábbis mindenképp: Cacau előbb Ivica Krizanacból csinált bolondot, és találta el a jobb kapufát, majd az igen zavartnak tűnő orosz védelem újabb rövidzárlata nyomán lőtt ismét veszélyesen kapura, labdája azonban Roman Sirokovot találta telibe.

Az enyhe stuttgarti fölény tükrében némileg váratlanul hatott, hogy a vezetést a Zenit szerezte meg. Danny (Husztival az oldalán) addig-addig vezetgette a labdát a bal oldalon, mígnem gondolt egyet, megiramodott, az alapvonalról középre ívelt, ahol a második hullámban érkező Igor Szemsov kapásból kilőtte a kapu bal oldalát.

A második félidő Huszti-helyzettel kezdődött, és ahogy arra számítani lehetett, a stuttgartiak mind türelmetlenebb előretöréseivel folytatódott. Az egyenlítési szándék szinte folyamatosan az oroszok térfelén tartotta a hazaiakat (és a labdát), de a vendégek biztosan védték bástyájukat, és bár Timo Gebhart egyenlített, az utolsó szó Viktor Fajzuliné volt. A végkifejletből pedig könnyen levonhatjuk a tanulságot: a stuttgartiak által olyannyira fontosnak tartott pályakérdésnél ezúttal meghatározóbbnak bizonyult, hogy kik szaladgáltak a gyepen.