Vezéráldozat nélkül

Begyűrűzött a gazdasági válság a sportba vagy sem?Begyűrűzött a gazdasági válság a sportba vagy sem?

Meg lehet érezni. De nem tegnaptól, hanem korábbról. Amikor 2002-ben bedőlt a médiajogokat birtokló Kirch-csoport, elkezdtek lefelé menni a fizetések, a klubok megindultak az eladósodás útján. A fő baj az volt, hogy a bevételeket bekalkulálták, méghozzá évekre előre.

És most?

A menedzserek folyton azt nyilatkozzák, attól félnek, hogy megcsappan a középszintű szponzorok száma, illetve a merchandisingból származó bevétel. Nyugat-Európában a klubok többsége eladósodott, nálunk pontosan nem tudom, mi a helyzet, de talán a Bayernen és a Hoffenheimen kívül mindenkiről lehet ilyet olvasni.

A Hertháról is?

Évek óta meg van kötve a keze. Nem úgy van, mint hathét éve. Nézzük csak Pantelics vagy Voronin esetét. Az idény végén mindkettő mehet, mindkettővel tárgyalnak a vezetők, de aligha tudnak két egyezséget tető alá hozni. Általános jellemző, hogy szűkül a sztárok köre, és nincs erős középréteg. Vagy keveset keresel, vagy nagyon sokat. A sztárok fizetését egyre nehezebb kigazdálkodni. De valami nem változott: az edzéseken lesik a kívánságainkat, alánk tesznek mindent, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy sportszerűen éljünk, és a meccseken hozzuk a formánkat.

Eddig jól megy, vezetnek a ligában.

De a mérleget tekintve mínuszban vagyunk, és a lehetőségeink behatároltak. A licencek osztásánál mindig megmondják, mennyiből vehetünk játékosokat. A klub a nyáron hosszabb időre eladta a médiajogait a Sportfive-nak, abból a pénzből tudta megszerezni Raffaelt, Cicerót és Kacsart. Valahol vabank volt, ha jól sikerül, boldogok leszünk, ha nem, akkor így jártunk. Csak van itt egy edző, Lucien Favre, aki sóval és borssal főz, de jó kajákat. Egységesek vagyunk, taktikusan és szervezetten futballozunk, amíg bírjuk erővel, elöl leszünk. De nincs négy klasszisunk, aki képes bármilyen meccset eldönteni. A Bayern lehet akármilyen rossz, Toniról bepattanhat a labda, Ribéry egy csel után bárkinek beverheti a labdát, nekünk egy ilyen játékosunk sincs. Pantelics vagy Voronin egyszer-egyszer képes rá, de nem sorozatban.

Nem félő, hogy a Bundesliga elveszti a helyét Európa öt legerősebb bajnoksága között?

Nem fogja. Mindenhol bezárulnak a kapuk. A 2006-os világbajnokság óta itt sok minden változott. Fényezik Angliát, hogy ott milyen a közönség meg minden, de gyakran csak harmincezren vannak a meccseken. Itt táblás házak vannak, mi negyven-negyvenötezer nézőnél arra panaszkodunk, hogy nincs kihasználva a stadion. Angliában úri közönség van, itt meg fantasztikus hangulatot teremtő. Amikor Németországba kerültem, rövid idő alatt a Dortmund és a Bayern is nyert Bajnokok Ligáját és világkupát, a Schalke UEFA-kupát, tiszta német uralom volt. Utána nem azért mentek Angliába a játékosok, mert ott olyan jó a futball. Nekem senki se mondja, hogy a fiatal játékos nem oda megy, ahol a legtöbb pénzt kapja. Oda megy, ahol a legnagyobb összeget teszik elé, nettóban persze. Majd ha jön a család, akkor elkezd mérlegelni, és azt választja, ahol biztosan megkapja a pénzét.

Iparági szinten bedőlhet a labdarúgás?

Nem látok bele. Anynyi biztos, hogy nekünk mindig időben jön a fizetésünk. Semmit sem olyan egyszerű ám bedönteni. Az Opel például évek óta szenved, most bedöntenék, de a kormány máris jelezte, hogy nem hagyja. A futball meg szerintem el sem jut eddig. Óriási itt a körforgás.

Hatvanezren kimennek a bajnokira, egyre többen akarnak futballozni, ehhez egyre több cipő és mez kell, és így tovább.

A szövetség ezt látja, mindent behatárolt, és ennek megfelelően építkezik.

Mindenki tudja, meddig lehet nyújtózkodni a takaró alatt?

Sőt. A Bayern például tényleg nemzetközi sztárcsapat, de nem dobálózik negyven-hatvan-nyolcvan millió eurókkal. Amit vállal, azt teljesíti, nincs is akkora esélye Bajnokok Ligáját nyerni. Az összes sztár oda megy, ahol öntik rá a pénzt. És senki se jöjjön azzal, hogy a Manchester Citynek mekkora múltja van, és hogy gyerekkora óta mekkora City-szurkoló. Az nem a Barcelona vagy a Real Madrid. Szó sincs erről. Ott a sejk, adja a lóvét, ennyi.

Előfordulhat, hogy idővel a játékosok kevesebb fizetéssel is beérik?

Kénytelenek lesznek. Akinek most lejár a szerződése, gyorsan aláírja a következőt is, még ha harminc-negyven százalékkal kevesebb is lesz a pénze. Ha nem írja alá, hárman-négyen ugranak a helyére. Csak ki kell számolni, hányan akarnak futballozni, és hányat tud fizetni a klub. Otthon mondhatják Pistikének, hogy focizz, és kijutsz a Bundesligába, csak Pistikéből legalább negyven van. Aztán Pistikének legalább két évébe telik, mire rájön, hogy ja, otthon azt nem mondták, tegye ki a kezét vagy könyököljön. Ma már gladiátorokat kell nevelni. Sok a játékos, telített a piac, nem könynyű bekerülni.

Vannak megszorítások a Herthánál?

Legfeljebb, hogy az UEFAkupában nem kerestem annyit, mint korábban. A bajnoki iksz jövedelmezett így körülbelül. De tudomásul kell venni, hogy ha az UEFA-kupa nem hoz pénzt, akkor nem is visz. Ez olyan, mint a cirkuszban a bohóc: hiába parádézik egy órán át, ha senki sem jön be érte a sátorba, akkor nincs mit osztani neki. Még a szerelésen lehet érezni a változást, ha most ledobunk egy garnitúrát, nem vihetjük haza, és nem oszthatjuk szét, hanem megy az amatőrcsapatnak. De ez nem nagy dolog. Nem engedik, hogy futballistaként érezzem a válságot. A profi azért profi, mert olyan körülmények között játszik. Nem mondhatom, hogy puha a labda, meg nincs lóvé és kaja. Mert nem puha a labda, és van pénz meg kaja. Már elnézést, de fényesre nyalják a fenekemet, hogy a kilencven percek alatt a maximumot hozzam ki magamból.

Ilyen gazdasági helyzetben mennyire kerülhet előtérbe az utánpótlásnevelés?

Megoldás lehet. Az akadémiákra van pozitív és negatív példa is. Szerintem jó, hogy van, de nem kell túldimenzionálni. A régi világban, a háború után az egész ország focizott. Örültek a labdának, leszúrtak két botot, aztán edző és szülő nélkül ugyanannyi tehetség jött ki, mint most. Csak ma szegény gyerek nem tudja, kire figyeljen, mit halljon meg. Jól hangzik, hogy mennyi akadémista van, de nincs bizonyított példa, hogy mondjuk Gergő azért lett nagyobb futballista, mert akadémiára járt. Ki tudja, meddig jut, ha egy ideig még a faluban hagyják?