A világ pénzéért sem

Anélkül, hogy valamennyi bejelentkező csapatot fölsorolnánk, kiragadunk két példát. Az idény végén visszavonuló Pavel Nedved utódját kereső Juventus szerint Franck Ribéry lesz az optimális megoldás a csapat számára; a Barcelona már meg is állapodott a Bayern München univerzális francia labdarúgójával, aki négy évre elkötelezte magát a katalánokhoz.

Ezzel szemben Karl-Heinz Rummenigge, a német klubot működtető gazdasági társaság elnöke határozottan kijelentette, hogy egyrészt Ribérynek elege van a nemzetközi sajtóban felröppenő álhírekből (ezt maga a játékos is megerősítette), másfelől a francia futballista nem lesz a Barcelonáé.

„Jó barátom, Joan Laporta, a Barcelona elnöke hívott fel, s cáfolta a Ribéryvel kapcsolatos spekulációt. Sem a játékos, sem ügynöke nem vette fel a kapcsolatot a katalán klubbal, innentől kezdve pedig nincs miről beszélni. Francknak így is éppen elég elfoglaltsága van, senkinek sem tetszik, ha naponta más és más csapattal hozzák hírbe. Különösen neki nem” – jelezte Rummenigge, hogy a maga, illetve a maguk részéről törölték a München–Barcelona „járatot”.

Ám mi a helyzet a Juventusszal? Noha az elöljáró nem beszélt a futballista esetleges toriniói szerződtetéséről, a Ribéry Münchenben maradását firtató kérdésre a lehető legkonkrétabb választ adta: „Kétezer-tizenegy június harmincadikáig szól a szerződése, és addig nem kívánjuk őt eladni egyik csapatnak sem. A világ összes pénzéért sem.” A németeknek pedig általában lehet hinni. A kérdés csak az, hogy ha Ribéry a következő egy évben nem nyer jelentős trófeát a Bayernnel (értékesebbet, mint mondjuk a bajnoki cím...), valóban kihúzza-e szerződése lejártáig. Mert az teljesen nyilvánvaló, hogy adott esetben a müncheni vezérkar nem játszhatja el vele ugyanazt, mint a közelmúltban Lukas Podolskival.