Szabolcsi világpolgárok

Örök kérdés: a légiós vagy a hazai futballista szerepeltetését preferálja inkább az edzőtársadalom, a – Kárpát-medencében apadó – szurkolótábor? A szigorodó szabályok hatására a nemzeti érzéseket előtérbe helyező fanatikusok az európai stadionokban egyre inkább kisebbségbe szorulnak, gyakran éppen szalonképtelen véleményük miatt. A teljesítmény mindenekfelettiségét hirdető, szélesebb bázisú „maradék” pedig a menedzserekkel, edzőkkel fúj egy követ. Mindegy, ki honnan jött, csak a produkció számít – vallják az utóbbi csoporthoz tartozók.

Közéjük sorolandó Révész Attila, a Nyíregyháza Spartacus klubmenedzsere: a szakvezető a Soproni Liga 18. fordulójában kilenc légióst állított a Haladással vívott (2–0-ra elvesztett) mérkőzésen a haza-iak kezdő tizenegyébe.

„Érdekes kérdésen rágódtunk – tekintett vissza a szombati összecsapásra Révész Attila. – Többen érdeklődtek már a külföldiek nagyszámú szerepeltetésének okairól, de ezzel párhuzamosan legalább ilyen fontos a hogyan tovább. Tartsunk-e ki az offenzív futball mellett – amellyel két vereséget szenvedtünk a tavasszal –, vagy inkább bunkerezzünk, hajszoljuk az eredményt? Döntöttünk: »bevállalósak« maradunk, ha beledöglünk, akkor sem változtatunk, mert a fejlődés ezt az utat kívánja. Itt jönnek nálunk képbe a külföldiek, akikkel ez megvalósítható, akiktől ez a látásmód elsajátítható, akikre képességeik, hozzáállásuk miatt példaképként tekinthetnek a srácok. Nyíregyházán nagyjából lezártnak tekinthető az egyes szurkolói csoportok generálta magyar–légiós ellentét. Azért veszünk külföldieket, mert jobbak a posztjukon szereplő magyaroknál, ennélfogva be is állítom őket a csapatba. Ha tisztán magyarokkal, a helyi forrásból merítve vágnánk neki a szezonnak, alighanem kiesnénk.”

A hazai trendet figyelembe véve alapvetően a Haladásról, a DVSC-ről és az MTK-ról mondható el, hogy zömmel megtermelt „javaikat” használják fel, azaz előszeretettel vetik be saját nevelésű játékosaikat, akik közül a minőséget nem is olyan egyszerű helyben tartani, többéves szerződésekkel röghöz kötni. Drágább-e a „keltetés”, mint a készáru megvásárlása?

„Hosszú távon a jövő az akadémiáké, de a jelenlegi fázis más gondolkodásmódot és működési elvet kíván – tette le a hűségesküt a játékosnevelés mellett Révész Attila. – A legtehetségesebb fiatalok rendszeresen az első csapattal edzenek, ők ülnek jobbára a kispadon is. A gazdasági szempontok szintén a nevelés ésszerűségét hirdetik, ami viszont időigényes folyamat. Nyíregyházán nagyjából két év, mire a mostani arányok megfordulnak. Ezen a nyáron két játékost eladással kicserélünk, mármint légióst helyire. A tavasz az ő felkészítésük időszaka, ám az esetleg nemzetközi kupaszereplést érő negyedik helyről sem mondtunk le. Sokszor leírták már, de mindig újdonságként hat: a kész, jó magyar labdarúgók igényei eszelősek, még ha jobb futballisták is, mint a mi légiósaink. Csakhogy a Spartacus nem egymilliárd forintból gazdálkodik. Az már nem feltétlenül igaz, hogy a név nélkül emlegetettek a román válogatott Florin Cernatnál is többet tudnak a futballról, akit a Dinamo Kijev kölcsönadott volna nekünk, de a középpályás fizetési igénye nagyjából lefedte a teljes csapatét: ötvenezer dollárt kért egy hónapra. Merthogy ez is szempont – és még elég sokáig az is marad.”

Ellentétben a Nyíregyháza Spartacus lokális rekordjával. A csúcsgyanús légióslétszámmal operáló csapatot gyorsan elsodorhatja a való világ.