Kritikus hangok a padról

SZENTES LÁZÁR (az Újpest vezetőedzője): Ez nem volt sima siker...SZENTES LÁZÁR (az Újpest vezetőedzője): Ez nem volt sima siker...

Mosolyogva huppant le a hétközi Magyar Kupa-kiesést követően még keménynek tűnő „vallatói” székbe. Szentes Lázár udvarias ember, afelől eddig sem volt kétségünk, ám most újabb bizonyítékát adta: „Nekem azt mondták, hogy jöjjek, hát itt vagyok, de természetesen megvárom az ellenfél mesterét” – mondta mintegy felvezetésként a korábban a péntek esti riválist, a DVSC-t is irányító győztes szakvezető, aki kisvártatva hosszabb monológba kezdett.

„Továbbra is tartom, hogy lélektani szempontból rendkívül fontos mérkőzést játszottunk, ám ami számunkra ennél is értékesebb, hogy megnyertük ezt az összecsapást. Igen, lehet azt mondani, hogy a DVSC-nek eggyel több mérkőzése van hátra, mint nekünk, szám szerint tizenkettő, míg az Újpest csak tizenegyszer lép pályára, csakhogy a Lokinak azt az elmaradt találkozóját a Zalaegerszeg ellen meg is kell nyernie… Egyáltalán nem volt könnyű mérkőzés, s véletlenül sem nevezném simának a sikerünket, mindent megtettünk azért, hogy legyőzzük a DVSC-t. A második gól – a pálya mellett így gondoltam – eldöntötte a mérkőzést, nem tapasztaltam és éreztem a Lokiban annyi erőt, hogy ebből a helyzetből talpra álljon. A második gólunk után alapvetően én is már csak a védekezésünkre fókuszáltam. Arra, hogy biztosan álljunk a lábunkon hátul, s ha lehetőségünk adódik, a biztonsági játékból vezessünk gyors ellentámadásokat.”

Felvetettük a győztes csapat szakvezetőjének, mennyire volt tudatos az Újpest részéről a vezető gól után a visszafogott stílus, a visszazárás.

„Ilyen esetben ez sohasem szándékos, egyszerűen a DVSC ebben az időszakban nagy erőket mozgósított az egyenlítés érdeké-ben, mi pedig ebben a periódusban nem tudtunk gátat szabni az ellenfél törekvéseinek, nem volt nálunk a labda, ekkor egyszerűen jobb volt a vendégcsapat. Szándékosan visszafogni az együttest öngyilkossággal ér fel, sohasem vezet jóra.”

Mivel az újpesti tréner a három pont mellett ezen a mérkőzésen nyerhető lelki pluszról is említést tett, kíváncsiak voltunk arra is, milyen módszerekkel lehet ezt az előnyt megőrizni – akár a bajnokság végéig.

„A lelki plusz, mint a film címe is mondja, csütörtökig tart… Nincs szó másról, mint a következő találkozóról. A következő összecsapáson viszont új fejezetét kell megírnunk a történetünknek.”

HERCZEG ANDRÁS (a DVSC klubmenedzsere): A háborúnak nincs vége!

A tekintete nem volt megtört, az arca nem árulkodott csalódottságról, Herczeg András, a DVSC-TEVA klubmenedzsere ennek megfelelően határozott hangnemben utasította vissza azt a vélekedést, hogy az Újpest könnyű győzelmet aratott péntek este a Szusza Ferenc Stadionban.

„Simának semmiképpen sem mondanám a hazaiak sikerét – vélekedett a debreceni szakvezető. – Ahogy vártuk, az Újpest erőszakosan, jó felfogásban, harciasan kezdte a találkozót, a nyitó periódusban néhány játékosomat megfogta a vendéglátó agilitása. A hazaiak első gólja gyanús szituáció után született... A gól után átvettük az irányítást, ám ez sem vezetett eredményre, nem sikerült gólt rúgnunk. A második félidőben már lényegesen kapkodóbban játszott a társaság, a védelmi sávból a mélységi passzok nagyon gyenge százalékban sikerültek. Az Újpest most csatát nyert, de a háborúnak még nincs vége.”

Herczeg András a második újpesti gól után támadójátékosokat küldött pályára – ám a csereemberek a csatár Oláh Lórántot és a középpályás Demjén Gábort váltották, azaz kétgólos hátrányban sem változtatott a hadrenden a DVSC.

„Nem először fordul elő, hogy a csereember már ott áll az oldalvonal mellett, és akkor kapjuk a gólt, ez történt Dudu esetében, aki erőszakosabb stílusban futballozik, mint Oláh Lóránt, amit a helyzetbe kerüléssel igazolt is, de ezen az estén szinte semmi nem jött be.”

A lelátóról úgy tűnt, néhány Loki-játékos az utolsó tíz percre feladta a küzdelmet, adja magát a kérdés: a szakvezető szerint mindenki kiadta-e magából a maximumot a játékosok közül?

„Van benne valami… Nem minden futballistám bírta el a téttel járó feszültséget, a felfokozott hangulat némelyiküket megzavarta, stresszesebben futballoztak, ami a labdaeladások nagy számában érhető tetten leginkább. Márpedig ha az ember sokszor hibázik, érzi a rontások súlyát, és pszichésen hamarabb elfárad.”