Roberto Mancini 1982 és 1997 között szolgálta a Sampdoriát, Gianluca Vialli 1984 és 1992 között állt a genovai klub alkalmazásában. A zseniális 10-es és a nagyszerű 9-es elválaszthatatlan csatárkettőst alkotott, itteni működésük alatt a klub fél tucatnál is több hazai és nemzetközi elsőséget gyűjtött be. (Lásd keretesünket.) Genova piros-fehér-kék-fekete felében távozásuk, azaz a kilencvenes évek eleje-közepe óta keresik az utódokat, s most úgy tetszik, végre megvannak…
Antonio Cassano, az olasz labdarúgás (eddig) meg nem értett zsenije a Romában és a Real Madridban eltöltött (nem túl sikeres) szezonok után 2007 nyarán érkezett meg Genovába, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy a Sampdoriánál uralkodó baráti légkör segíti visszatalálni a helyes útra, amikor még fontosabbak voltak számára a cselek, mint a csajok. (Önéletrajzi könyve szerint mintegy 700 nővel volt dolga életében…) S valóban, az elmúlt másfél idényben a Bariban született támadó újra a régi lett, nagyszerűen futballozott, hátán vitte a Sampot, csak éppen hiányzott mellőle valaki: egy befejező csatár.
Az idén januárban aztán Riccardo Garrone, a Samp elnöke kilencmillió euróért megvásárolta a Fiorentinától Giampaolo Pazzinit (2002 óta tartó „uralkodása” alatt játékosra sohasem költött ennyi pénzt). Az addig Firenzében az Adrian Mutu, Alberto Gilardino kettős miatt zömmel a kispadon ücsörgő fiatal támadó és Cassano villámgyorsan egymásra találtak. Úgy „érzik” egymást a pályán, mint annak idején Vialli és Mancini, és a leosztás is hasonló: az egyik (anno „Mancio”, most Cassano) előkészít, a másik (anno Luca, most „Pazzo”) befejez.
Pazzini a januári bajnokikon még nem talált be, de az Udinese elleni kupanegyeddöntőben már fontos gólt lőtt, február elsejétől pedig beindult a Serie A-ban is: az elmúlt több mint ötven napban nyolc bajnokin nyolc gólt szerzett, ebből ötöt Cassano átadásából. Ráadásul gyakorlatilag az összes találata pontot vagy pontokat hozott a Sampdoriának, amely szép csendben eltávolodott a kiesőzónától, s már stabil középcsapatnak számít. Közben kétszer Cassano is eredményes volt, míg az Inter elleni kupaelődöntőben (3–0) ők szerezték mindegyik találatot (Giampaolo kettőt, Antonio egyet).
Egy szó mint száz, a genovai drukkerek okkal hasonlítják össze a mostani csatárkettőst a hajdanival, s hogy a párhuzamok sora tovább nőjön, Marcello Lippi szövetségi kapitány vasárnap behívta a válogatottba Pazzinit is, aki korábban csak az U21-es csapatban szerepelt. Ha Cassanónak is (újra) küldene meghívót, akkor elképzelhető lenne egy sampos csatárkettős a squadra azzurrában, amire az 1988-as Eb óta nem volt példa. Akkor bizonyos Mancini és Vialli nevű urak alkották a támadósort…