Az előző hokiszezon óta egy helyet előrelépve eggyel hátrébb tart a Dunaújváros, mint 2007-ben. Akkor bravúrral döntőbe jutottak az Acélbikák, tavaly azonban még a bronzcsata is balul sült el. Ezek után a 2008–2009-es évadban edzőváltásig érett a folyamat, amely temérdek olyan jégkorongozót termel, aki már a válogatott kapuján dörömböl.
Október elején helycserés trénerváltáson esett át a DAB.Docler, az évek óta irányító Vladimír Matejov helyett a nyáron szerződtetett másod-edző, J. P. MacCallum kapta meg a felkérést a nagycsapat vezetésére. A magasabb hokikultúra képviselője pedig igényt tartott „Vladó” szakértelmére, így a szlovák vezetőből segédedző lett hirtelen. Aztán december közepén távozott a klubtól.
A DAB ezután nagy küzdelemben bár, de lemaradt a Mol Liga alapszakaszának negyedik helyéről, így nem elődöntőzött a magyar-román közös bajnokságban, hanem készülődött az ob I-re, amelyben az EBEL-t otthagyó, címvédő Alba Volán söpréssel ejtette ki az elődöntőben. Így viszont megadatott a visszavágás lehetősége az NZ Stars ellen, amivel élt is az Újváros, megszerezve a bronzérmet.
„A körülmények mindig befolyásolják a teljesítményt – kezdte idősebb Azari Zsolt szakosztály-igazgató. – Rendkívül sok sérüléssel küszködtünk, ráadásul kritikus időben, és a kapusválasztásunk is rossz volt az idény elején. Mire rendbe jöttünk, elment a Mol Liga mezőnye. Az euró árfolyamváltozása a költségvetésben okozott hátrányokat. Ha mindezt számba vesszük, elégedettek lehetünk a bronzéremmel. A vezetőedző kérése volt, hogy a bő válogatott keret tagjai miatt a héten is normálisan eddzünk, és habár ifjabb Ocskay Gábor tragédiája nehezít a helyzeten, a felejtésre talán a legjobb gyógyír a munka. Azt mondtam a fiúknak, hogy olyan kiemelkedő emberi tartással lehet csak sikereket elérni, mint amilyet Gábor megtestesített, akit példaként lehet állítani bárki elé.”
Szombati számunkban az Újpest értékelése következik