A Portón át a Barca felé

Furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány héttel José Mourinho Old Traffordon tett látogatása után a portugál sikeredző egykori kedves (és igen eredményes) klubja, a Porto vizitál a Manchester United ott-honában. Sir Alex Ferguson legény-ségének a jelenleg az olasz Intert irányító Mourinhón már sikerült elégtételt vennie az öt évvel ezelőtti „merényletért” (lásd keretes írásunkat), és most esély kínálkozik a számla végleges rendezésére.

Noha Mourinho Portója mind szervezettségben, mind a játékosok egyéni képességeit tekintve jobb volt Jesualdo Ferreira mai „sárkányainál”, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az idény elején sokat bizonytalankodó kék-fehérek rendezték soraikat. A november óta lejátszott 30 tétmérkőzésükből mindössze hármat veszítettek el, megnyugtató előnnyel vezetik a portugál bajnokságot, és értékeikre maga Ferguson is felhívta a figyelmet: „A Lisandro fiú igazi befejező csatár, társa, Hulk hatalmas termetű, gyors fickó kiváló bal lábbal, csodálkozom, hogy nincs ott a brazil válogatottban. S akkor még nem beszéltünk az argentinjaikról. Nehéz párharc lesz” – mondta a manchesteri menedzser, aki azért távolabbra is mert tekinteni, és a Barcelonát nevezte „igazi fenyegetésnek”.

Említett fenyegetés a döntőig nem aktuális, annál inkább az a védelem megerősítése. Ferguson szerint a hátát fájlaló Rio Ferdinand valószínűleg kihagyja a keddi összecsapást, de a probléma orvosolható a csak a bajnokságban eltiltott Nemanja Vidics csatasorba állásával. A hét végi bajnokin szintén eltiltott Paul Scholes és Wayne Rooney is bevethető, csakúgy, mint a vasárnapi győztes gólja nyomán a mennyekbe emelt Federico Macheda – no meg természetesen a honfitársai ellen mindig motivált Cristiano Ronaldo, aki vasárnapi két gólja után újra hűséget esküdött a „vörös ördögöknek”.

„A kérdést minduntalan felteszik nekem, de mást nem tudok mondani, mint hogy boldog vagyok Man­­­chesterben, számomra ez a megfelelő klub – reagált a portugál a Real Mad-ridba igazolásával kapcsolatos legújabb spekulációkra. – A miénk a legjobb csapat Ang-liában, és továbbra is minden esélyünk megvan arra, hogy mindent megnyerjünk az idén. Először meg kell vernünk a Portót, aztán hasonló szellemben folytatni.”

Ha azt nézzük, hogy a 10. BL-negyeddöntőjére készülő United 21 mérkőzés óta veretlen a Baj-nokok Ligájában (mindkettő rekord), és hozzávesszük, hogy a Porto még sohasem nyert Ang-liában, sőt a legutóbbi két fellépésén egyaránt négy gólt kapott (a Liverpooltól és az Arsenaltól), akkor minden adva van a manchesteri előmenetelhez. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a versenyben lévő nyolc csapat között az MU épp-úgy sereghajtó a szerzett gólokat tekintve, mint a Porto (11-11), akkor nem árt az óvatosság.

Mint ahogyan a 200. európai ku­pa­mérkőzésére készülő Arsenalnak is tanácsos résen lennie, elvégre el­len­fele, a Vil­larreal zsi­nórban 15 európai kupamérkő-zést vívott meg veretlenül odahaza. E tiszteletre méltó statisztika ellenére úgy tűnik, inkább az Arsenal számára jön jókor a meccs, hiszen miközben Arsene Wenger két kulcsjátékosát újra a csapatában köszöntheti (Emmanuel Adebayor és Cesc Fabregas is kiváló formában tért vissza sérülése után), addig odaát az idény összes BL-meccsén játszó Santi Cazorla lábát törte, és egyhamar nem ölthet futballista-szerelést.

„A csapat fiatal, feldolgoztuk az idény eleji megpróbáltatásokat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a játékunkba visszatért a könnyedség, és már nem behúzott kézifékkel próbálunk haladni. Kiegyensúlyozottan, eltökélten, önbizalommal telve várjuk a párharcot. Azt hiszem, ez a szezon még nagy sikereket tartogat számunkra” – mondta Wenger, akit az sem tesz különösebben gondterheltté, hogy a Zenitben lejátszott őszi BL-meccsei miatt nem számíthat Andrej Arsavinra. Az Arsenal menedzsere ugyanakkor figyelmeztet: jó lesz nem szem elől téveszteni egy bizonyos Robert Pirest, az „ágyúsoknál” hat nagyszerű évet eltöltő francia középpályást, aki minden bizonnyal meg akarja mutatni, van még benne spiritusz. A mester fején találta a szöget:

„A távozásom óta először játszom a londoniak ellen, és bár felszínre törnek majd a régi szép emlékek, bocsánatot kérek tőletek, kedves Arsenal-szurkolók – ha módomban áll, kiejtem a csapatotokat. Persze nem a magam szórakoztatására, hanem a Villarreal dicsőségére” – üzente meg Pires.