„Úgy tűnik, néhány sztárjátékosunknak csak a hangja nagy, amikor teljesíteni kellene, láthatatlanná válnak. Én cseréltem rosszul, mert olyan embereket küldtem be, akik nem tudtak bizonyítani, akik nem tudnak az NB I-ben elfogadható teljesítményt nyújtani, és pályára lépésük után csak hátráltatták a csapatot.”
Csertői Aurél, a Haladás vezetőedzője nyilatkozott így, miután csapata annak ellenére nem nyert vasárnap délután Angyalföldön, hogy vezetett, és emberhátrányban játszhatott jó egy félidőn át.
A markáns véleménynyilvánítástól ódzkodó magyar futballközegben szokatlanul kemény szavak cseppet sem előzmény nélküliek, főképp azok számára nem, akik közelről ismerik a szombathelyi futballéletet. Tekintettel arra, hogy a Vasas ellen Andorka Péter a 67. percben (Oross Márton helyett), míg Tóth Norbert a 70. percben (Sipos Norbert helyett) lépett pályára, nem nehéz kitalálni, kikre célzott a vezetőedző.
Néhány hete, az Újpest elleni (amúgy hazai pályán 2–0-ra elvesztett) mérkőzés előtt nyilatkozott lapunknak Tóth Norbert. Akkor a 19-szeres válogatott középpályás úgy fogalmazott, egy tapasztalt és játékra éhes, motivált futballistának sehol sem kellemes cserének lennie, de szülővárosában különösen fájó számára a mellőzés. Tóth Norbert még a tavaly nyári felkészülés közben sérült meg, mire meggyógyult, elindult a bajnokság, és remekül szerepelt a vasi együttes. Azóta több mint fél év telt el, és a futballista nem tudta kiharcolni helyét a kezdőben. Akkor úgy fogalmazott, úgy érzi, csaknem négyszáz élvonalbeli bajnoki tapasztalatával nagyobb hasznára lehetne együttesének.
A városban azt beszélik, feszültség van Csertői Aurél és Tóth Norbert között…
„Kedden lesz edzés, talán akkor tisztázzuk, mire is gondolt a vezetőedző – mondta Tóth Norbert. – Egy perce voltam a pályán, amikor a másik oldalon vezetett akcióból egyenlített a Vasas, erről aligha tehettem. Nem akarok konfliktusba kerülni senkivel, és miután gólt nem rúgtam, gólpasszt nem adtam a nekem jutó húsz perc alatt, elfogadom, hogy pluszt nem tudtam hozzátenni a csapat játékához. De azt nem fogadom el, hogy hátráltattam volna bárkit is… Egy eladott labdám volt, már csak ezért sem érzem jogosnak a kritikát. Furcsállom a nyilatkozatot, meglehet, csak hirtelen felindulásból, a meccs hevében fogalmazott így Csertői Aurél.”
Egyértelmű (és ezt Tóth Norbert is elismeri), a csapat összeállításának felelőssége mindenkor az edzőé. Ezt a szurkolói fórumok hozzászólói is tudják, és sokan egyetértenek Csertői Auréllal abban, hogy az angyalföldi pontvesztés az edző hibája… Mások abban értenek egyet a szakemberrel, hogy sem Tóth Norbert, sem Andorka Péter nem tudta eddig bizonyítani, hogy helye van a csapatban; megint mások szerint ha Andorka Péter annyi lehetőséget kapna, mint Oross Márton, rúgna annyi gólt, mint klubtársa; és vannak olyanok, akik úgy látják, Tóth Norbert sokkal jobb futballista, mint a középpályán szereplő Kovács Zsolt vagy Vörös Péter, csak az edző nem így látja…
Az edző véleményét ismerjük, a játékos cseppet sem meglepő módon nem ért egyet vele. De hogyan éli meg a helyzetet az egyik tulajdonos, a 64-szeres válogatott Illés Béla?
„Csertői Aurél az edző, játékoskorom óta tudom, nem szül jó vért, ha a vezető beleszól az ilyen dolgokba – mondta Illés Béla. – Ő a szakmai vezető, ő látja a játékosokat nap mint nap, ő tudja a taktikát, ő van tisztában azzal, ki milyen erőben van. Egy biztos: nem a maga ellensége, hogy két játékos közül azt tegye be a csapatba, aki gyengébb képességű, vagy rosszabb formában van. Tudom, hogy a szurkoló és az újságíró a mérkőzést látja, ez alapján ítél, és valóban az a fontos – de az edző látja a csapatot hét közben, ő tudja, ki hogyan dolgozik, milyen mentalitással…”
Kérdés, nem luxus-e ilyen képességű játékost a kispadon „jegelni”, nem kerül-e ez túl sokba a klubnak?
„Szerencsére Csertői Aurél az összeállításnál nem azt veszi figyelembe, ki mennyit keres, nála a teljesítmény számít – mondta a korábbi klasszis középpályás. – De azt be kell látnunk, ez senkinek sem jó állapot, sem a klubnak, sem Tóth Norbertnek. Meg kell beszélnünk a jövőben, mi lenne az a megoldás, amely mindkét félnek jó, nincs kizárva, hogy a kölcsönadás is szóba jön…”