Olaszország a héten sajnos nem a futballhírek, hanem egy szerencsétlenség miatt került a világ érdeklődésének középpontjába. A Milan mindig élen járt a jótékonysági megmozdulások szervezésében – ezúttal sincs másként. Az abruzzói földrengés károsultjainak támogatására a klub adományokat gyűjt alapítványán, a Fondazione Milanon keresztül. A Milan Golf Tour 2009 egyik állomását használja fel majd a nemes célra.
A klub történetét vizsgálva természetesen magyar vonatkozásokra is bukkanunk. A Milan az 1926–1927-es szezonban bekerült a hatos döntőbe. Abban az idényben egy magyar is szerepelt a klubban, mégpedig Hajós Árpád. A budapesti születésű fedezet a Törekvés játékosaként három évvel korábban kétszer a magyar válogatottban is szerepelt, míg olaszországi karrierje során a Milan előtt a Reggianában és a Bolognában is futballozott. Egyike annak az összesen négy magyar labdarúgónak, aki a piros-feketék mezét viselte. Az első két „fecske” Bánás József és bizonyos Müller Károly volt; igazság szerint utóbbit az olasz források is honfitársunknak jelzik, de a Monarchia – ma Csehország területére eső – nagyrészt németek lakta városából, Teplicéből származott. Egyetlen, a klubnál töltött szezonjában 22 mérkőzésen 12 gólt szerzett! Ez idáig az utolsó milanos magyar játékost Zsilizy Józsefnek hívták, mindössze egy találkozón lépett pályára – 1929. december 15-én – a csapatban, itthon egyébként a BTC fedezete volt. A klubtörténet első ötven évének leghíresebb magyarja kétségtelenül Bánás József. A mai Szlovákia területén, a Nagyszombathoz közeli Ciferben született, de négyéves korától Budapesten élt, a Vasasban kezdett játszani. Utána Pozsonyban, majd Teplicében is szerepelt, aztán 1924-ben költözött Olaszországba. Negyven meccset játszott 1926-ig a Milanban, majd egy súlyos sérülés visszavonulásra kényszerítette.