Szenvedélyes karmester

Tavasz van, a hokiban is sűrűsödnek ilyenkor az események. A bajnokságokban a rájátszásnál tartanak, a válogatottakat pedig az esedékes vb-k kötik le. Pat Cortina egyszerre érdekelt mindkettőben. Mert kiváló edző.

Ezzel rögtön válaszra is lelnek azok, akik nem értik, miért nincs főállású kapitánya a magyar csapatnak. Mert annyira jó, hogy a Magyar Jégkorongszövetség nem tudná megfizetni. Ő a magyar válogatott szövetségi kapitánya és az EHC München vezetőedzője is egy személyben. Márpedig a bajor csapat nagyot előre lépve már a német másodosztály elődöntőjében járt a múlt héten. Ezért nem lehetett itthon a magyar csapat minden edzésén. Mert bár a szövetség és a München közti megállapodás alapján miénk az elsőbbség, mérkőzésnapon a klubcsapat mellett a tréner helye. Az elődöntőből ráadásul továbbjutott az EHC, pénteken már a döntőben lép fel a Bietigheim ellen, úgyhogy ismét Münchenben kell lennie. Összehangolták tehát a szükségleteket: a válogatott is a bajor fővárosban készül, így Cortina klubja és válogatottja mellett is el tudja látni feladatát.

Világszínvonalon.

A 44 éves tréner Montreal szülötte, nem meglepő jégkorongimádata. Nem volt még húszéves, amikor képesített edző lett, de aztán nem Észak-Amerika, hanem a felmenők otthona, Olaszország hozta el számára az első sikereket. Miután a nyolcvanas években át- és visszatelepült az öreg kontinensre, másodedzőként lépett a ranglétrára, majd a dekád vége felé már ő volt a vezetőedző, amikor az Asiago negyven meccsen át nemcsak veretlen maradt a bajnokságban, hanem meg is nyerte minden meccsét, ami természetesen azóta is rekord.

„Nem igazán figyeltünk a sorozatra, míg úgy huszonöt meccsig el nem jutottunk. Azokra a jó beidegződésekre koncentráltunk, amelyek ahhoz szükségeltettek, hogy nap mint nap sikeresek legyünk. Nemcsak a győzelmek miatt volt élvezetes a széria, hanem mert edzőként nagyon jó volt látnom, hogy a játékosok megkapják jutalmukat kemény munkájukért” – reflektált a sikersorozatra Cortina évekkel később. Akkor az olasz válogatott kapitánya volt, amellyel két A-csoportos vb-n is járt, tehát nem a mostani lesz számára az első. 2001-ben a középdöntőben csoportjuk utolsó helyén végeztek, de az A-csoportos tagság nem volt veszélyben, a következő évben azonban tökutolsóként zuhantak ki a divízió 1-be. És volt lejjebb: 2003-ban csak negyedikek lettek a második vonalban, Cortina bicskája pedig beletörött az olasz válogatott újraépítésébe.

Ekkor jött hozzánk, lett az Alba Volán edzője, aztán a válogatott kapitánya. Mindkét hivatalban errefelé sosem látott alapossággal, rendszerességgel kezdett dolgozni. És szenvedéllyel. A lélekre ható mutatványok nagymestere. Üvöltözik a jégen, elhajítva mindkét kesztyűjét, ripityára töri karóráját az öltözőfalon, egyenként mondatja el játékosaival, melyik társáért is küzd, ha visszamegy a következő harmadra, elérve így, hogy újra működjön a gépezet.

„Nagy szenvedéllyel csinálom, amit teszek. Azt hiszem, ez nem meglepő, hiszen Montrealban születtem, ahol a hoki vallás, no meg ugye olaszok a gyökereim. Az olasz létformában a szenvedély evidens, legyen az étel, építészet vagy közlekedési perpatvarok. Érzelmileg, mentálisan és fizikailag is átélem, amit csinálok” – íme, Cortina önvallomása.

Két segédje két különböző korból és helyszínről szegődött mellé. Diego Scandella, a videoelemzések tudora még akkor lett munkatársa, amikor a Milánó edzője volt, Énekes Lajos, a csapatvédekezés felelőse pedig a Volán kötelékéből társult hozzá. Ők hárman alakítják a válogatott játékát, az elképzelhető legnagyobb összhangban.

A csapatot szolgálja a világbajnokságon a főtitkár, a csapatvezető, a technikai igazgató, lesz mellette orvos, gyúrók, felszerelésmenedzserek, sajtófőnök – és megszámlálhatatlanul sok drukker.