Versenyben az elittel

Mint tudjuk, a jégkorongban a szokásosnál is nagyobb teher hárul a kapusokra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyar válogatott várhatóan jóval többet tartózkodik majd a védő-, mint a támadóharmadban, bátran állíthatjuk: rengeteg, mondhatni majdnem minden kapusaink teljesítményén múlik. Ezzel persze nem a felelősséget akarjuk rájuk hárítani, tudják ők ezt enélkül is…

Pat Cortina szövetségi kapitány egyébként is hihetetlenül nagy hangsúlyt fektet, fektetett korábban is a kapusok lelkének ápolására. „Két egyes számú kapusom van” – mondta minden egyes világverseny előtt, utalva arra, hogy nála Szuper Levente és Budai Krisztián is ugyanolyan fontos láncszem a csapatban. Más kérdés, hogy aztán a legfontosabb mérkőzéseken rendre Szupert állította a kapuba…

Hogy most mit mond a szakember? Nem fogják kitalálni… „Remek a helyzet, három egyes számú kapusom van.”

Tiszteletben tartjuk Cortina szavait, mindazonáltal azt gondoljuk, nem hibázunk nagyot, ha kijelentjük: Svájcban minden bizonnyal Szuper Levente kapja meg először a lehetőséget a bizonyításra. Voltaképpen minden mellette szól. Nemzetközi rutinja közismert: a tengerentúlon közel került álmai megvalósításhoz (NHL-szereplés), védett Németországban, Olaszországban, Svédországban, a mögöttünk hagyott klubszezonban pedig az Alba Volán színeiben az osztrák bajnokságban csillogtatta tudását. Azon kapusok közé tartozik, akik szeretik, kis túlzással igénylik is a felelősséget, akkor képes a legjobb teljesítményre, amikor voltaképpen tőle függ a csapat sorsra. Ötven-hatvan lövés a kapujára? Élvezi.

„Kétségtelen, képes vagyok bepörögni, ha jönnek, jönnek és csak jönnek a lövések” – reflektált a 29 esztendős kiválóság, aki a felkészülési meccseken a finnek és a norvégok ellen is bravúrt bravúrra halmozott. S ne hallgassuk el: képességei alapján az osztráknál is nívósabb bajnokságban védhetne, azaz a világbajnokságon a magyar válogatott jó szereplése mellett az a cél is doppingolhatja, hogy „eladja magát”. Ez így helyes, profi sportoló. Ráadásul híreink szerint a budapesti összecsapás után több finn noteszbe is bekerült a neve.

Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy két társának nincs esélye arra, hogy felhívja magára a figyelmet. Sőt! Budai Krisztián és Hetényi Zoltán többször is bizonyította, megállja a nagyok ellen is a helyét. Ők ketten legszívesebben elfelejtenék a 2008–2009-es klubidényt: Budai sokat ült a szlovákok között gyengének találtatott Kezmarok kispadján (persze amikor védett, hasznos tapasztalatokkal lett gazdagabb), Hetényi ennél is többet volt csak szemlélője az osztrák bajnoki meccseknek az Alba Volán tartalékjaként. Ennek természetesen a jó oldalát is nézhetjük: egyikük sem fáradt, mindketten tettre és sikerre éhesen várják a lehetőséget. Egy szó, mint száz, kapusposzton kifejezetten jól állunk!