Újpesti profizmus: a páholy varázsa

Élen áll az élvonalban az Újpest, és már szinte biztosra vehető, hogy a dobogón végez, vagyis indul valamelyik nemzetközi kupában. Más hozadékai is vannak a jó teljesítménynek – ezeket vettük sorba Sallói István sportigazgatóval, mégpedig annak apropóján, hogy vajon a jelenleg nagy vitát kiváltó futballreformok nyomán milyen is lehet a megálmodott magyar profi klub.

„A jó szereplés első jele, hogy villámgyorsan megtelik a Szusza Ferenc Stadion VIP-páholya a hazai rangadókon – mondta Sallói István. – A Debrecen elleni rangadó esetében és most, a Honvéd pénteki vendégjátékát megelőzően is egy héttel a bajnoki előtt minden hely elkelt a díszpáholyunkban. Mivel jól teljesít a csapat, könnyebb meghívni azokat az embereket a stadionba, akik esetleg potenciális szponzorok lehetnek a jövőben. Adva van az esély, hogy a hangulat megfogja őket, ezért fontosak ezek a találkozások. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy senki sem zárkózik el az egyeztetéstől, s nyilván a helyzet egészen más, ha együttesünk az első vagy a második helyen végez – persze a bajnoki cím azért nagyobb vonzerőt jelent.”

Újpesten tavaly év végén lejárt a klub szerződése a korábbi főtámogatóval, s a nehéz gazdasági helyzetben hosszú ideig nem sikerült új reklámozót találni, így végül a tulajdonos Dare Csoport Zrt. portfóliójába tartozó elegáns hotel emblémája került a dresszekre. A jó szereplés azonban új támogatókat is hozhat, és természetesen új labdarúgókat is, hiszen nekik szintén vonzó lehet az aranyérmes színeiben, nemzetközi kupában fellépni.

„Az Újpest speciális helyzetben van, mivel a játékosok számára mindig kihívást jelentett a patinás gárdában futballozni. Újpesten valóban verseny van a csapatba kerülésért; van, aki ezt vállalja, és akad olyan is, aki nem. Korábban például szerettük volna megszerezni a montenegrói válogatott kapust, Vukasin Polekszicset, ám ő nem vállalta a megméretést Balajcza Szabolccsal. A jó futball eredménye az is, hogy az utóbbi esztendőkben mi adtuk el a legtöbb játékost külföldre, s ez számottevő mértékben megkönnyíti a tárgyalásokat. A nemzetközi szereplés pedig azt jelenti, hogy olyan labdarúgókat is meg lehet győzni a hozzánk jövetelről, akik azon vívódnak, hogy Magyarországon vagy külföldön folytassák-e karrierjüket. Az is tény, hogy egyre nagyobb számban jelennek meg a menedzserek a meccseinken, s hallottam már azt a vélekedést is, hogy könnyebb a Szusza Ferenc Stadionba csábítani a külhoni klubok képviselőit.”

A nemzetközi kupaszereplésre készülő lila-fehérek több külföldi klubbal is kapcsolatban állnak, ezek közül a leghíresebb a skót Celtic, amellyel szoros együttműködésre törekszenek.

„A skót kapcsolat miatt sem mindegy, milyen stílusban és milyen eredményeséggel futballozik az Újpest, hiszen adott esetben a Celtic vezetői annak fényében döntenek játékosok esetleges kölcsönadásáról, hogy indulunk-e a Bajnokok Ligájában. Ha igen, akkor az együttműködés keretében olyan labdarúgók jöhetnek hozzánk, akiket a skótok a nemzetközi mezőnyben akarnak játszatni. Ők és az angol Wolverhampton vezetői is minden sikerünk után gratuláló üzenetet küldenek, vagyis figyelik, mi zajlik nálunk.”

A jó és eredményes futballból származó bevételek s értelemszerűen a több győzelem miatt megnövekszik a játékosoknak kifizetendő prémium összege is.

„Két részre bontottuk a premizálásunkat. Természetesen jutalmazzuk a győzelmeket és a pontszerzéseket is, s ezt a jobb szereplés generálta nagyobb jegybevétel fedezi. A célprémiumukat akkor kapják meg a futballisták, ha kiharcolják a nemzetközi szereplés jogát. A bajnoki címért járó prémium pedig azt jelenti, hogy újra megkapják az egész évben keresett fizetésük ötven–hetven százalékát. Ez nem extra teher, hiszen a játékosok megkeresik a pénzüket, ugyanis az UEFA szép összeget fizet a nemzetközi szereplésért.”

Miután a Sallói István által elmondottak alapján az Újpestet tulajdonképpen az áhított pro-fizmus modellklubjának is tekinthetnénk, felvetődik a kérdés: a lilák miért ellenzik a tervezett futballreformot?

„Önmagában a létszámcsökkentés nem jelent reformot, ettől még nem lesz jobb a helyzet. A színvonal talán emelkedhetne, de a gazdasági bajok nem oldódnának meg. Sajnos Kisteleki István téved, amikor az NB II-t profi osztálynak tekinti, mert a második vonalra szinte lehetetlen szponzort találni. Az a csapat, amelyik búcsúzik, gyakorlatilag ellehetetlenül. Érdekes ebben a tekintetben is az angol példa. A másodosztályba kieső együttes még két évig ugyanannyi pénzt kap a központi költségvetésből, mint amikor még élvonalbeli volt. Ennek köszönhetően képes megtartani a legjobb játékosait. Magyarországon jelenleg tizenkilenc profi klub működik, a tizenhat első osztályú mellett a Ferencváros, a Pápa és a Pécs. Akkor szabad csökkenteni a létszámot, ha majd az NB II-ben is megfelelő bevételhez lehet jutni.”