A Real Madrid ugyanúgy vere séget szenvedett a Barcelonától, mint fél esztendővel ezelőtt, néhány nappal Juande Ramos vezetőedző munkába állása után – és mégis mekkora a különbség!Akkoriban, a szomorú véget érő Schuster-korszak lezárulta utáni órákban Madrid a vereség ellenére sem zuhant letargiába, az újrakezdés reménysugara világította be a Bernabéut – sőt hamarosan be is ragyogta: ama bizonyos barcelonai vereség (0–2) után a Real 18 bajnokin veretlen maradt, és Ramos vezetésével újra álmodhatott a bajnoki címről. Egészen szombat estig, amikor is a Barca – nincs jobb szó rá – tönkreverte a fehér mezeseket.Ezúttal is volt fényjáték a Bernabéuban, csakhogy azt az örök rivális, a bajnoki termését éppen a spanyol fővárosban száz gólra kerekítő Barcelona szolgáltatta.
Ha Ramosszal nem újít szerződést a nyáron hivatalba lépő új madridi klubelnök, akkor az – már persze a trófeák hiányántúl – minden bizonnyal két mérkőzésnek lesz a következménye. Az egyik a márciusban, Liverpoolban elveszített BL-nyolcaddöntő (0–4), a másik pedig a szombati, bajnoki álmokat szertefoszlató, katasztrofális vereség a katalánokkal szemben. Mindkettőn súlyos hibákat követett el a madridi védelem, széteső volt a támadójáték, és a királyi tábor tagjai mindkét alkalommal feszengve voltak kénytelenek tűrni a megaláztatást – már ameddig a lelátón maradtak.
Szombat este talán már a szünetben sem emlékezett senki arra, hogy az első gólt a Real szerezte… Ami erről a mérkőzésről a jövőben elsőként beugrik majd, az talán az, hogy a hatalmas játékkedvvel futballozó barcelonaiak úgy szereztek hat gólt, hogy helyzeteik közül jó néhányat elszórakoztak. Megmarad persze néhány nagyszerű egyéni teljesítmény emléke is: Lionel Messié, aki az első félidőben középen, amolyan extra irányítóként játszva sokkolta a hazaiakat; a napokban sérülés miatt edzéseket kihagyó Thierry Henryé, aki az argentinhoz hasonlóan két gólt lőtt; vagy éppen Xavié, aki négy gólpasszt osztott ki.
A Barca három és fél év után győzte le újra a Real Madridot a Santiago Bernabéu Stadionban; az akkori 3–0 (és a többi kiváló eredmény) bajnoki címet hozott, s alighanem a mostani 6–2-nek is hasonló jutalma lesz.