Négy forduló alatt hét pontot elvben le lehet dolgozni – na de két csapattal szemben is, ráadásul egy gyenge formában lévő (négy mérkőzés, két pont) együttesnek? Ez az, amit már szinte senki sem hisz el Franciaországban, és mindenütt a Lyon hétéves regnálásának végéről beszélnek. Az OL a 2001–2002-es idénytől kezdve kibérelte magának a dobogó tetejét (ilyen hosszú uralkodásra egyetlen más francia együttes sem volt képes, és a mezőny kiegyensúlyozottságára jellemző, hogy az előtte kiosztott nyolc bajnoki címen hat csapat osztozott, címvédés nélkül), most viszont szinte biztosan lekerül onnan. Mi több, hajszálon múlt, hogy a hajrát ne a negyedik helyről indítsa, ehhez csak annyi kellett volna, hogy a PSG otthon megverje a Rennes-t, de a párizsiak rossz szokásukhoz híven a legfontosabb meccset megint elbukták. Persze még így sem buktak akkorát, mint a kiesés elől menekülő Valenciennes otthonában vesztő Lyon. „Bármilyen szankció is következzen, a játékosaimnak nem lesz okuk lázadozni – dühöngött a meccs után JeanMichel Aulas, az OL elnöke. – Képtelenek voltak nyomást gyakorolni a gyengélkedő Valenciennes-re, amely azért teljesen más szintet képvisel, mint egy Bajnokok Ligájában induló rivális. Sok mindent olvastam a fiúktól a különböző lapokban, mintha ott mást fogadtak volna meg, mint amit most mutattak. Nem a klubbal vagy a szervezettel van bajom, hanem a játékosokkal.” Aulas leszögezte, nem áll szándékában edzőt váltani, így alighanem Claude Puel vezetésével kezdi meg a trónja visszaszerzésére indítandó hadjáratot a Lyon. A kérdés csak az, hogy az azonos pontszámmal álló együttesek közül a Marseille vagy a Bordeaux lesz az üldözött. A sorsolás alapján inkább a Girondins, mert neki még a Valenciennes, Le Mans, Monaco, Caen négyessel kell szembenéznie, míg az OM-re a Nice, Lyon, Nancy, Rennes kvartett vár.