A fiatalokat is segíti

A Posillipo szombaton a harmadik, mindent eldöntő meccsen 12–9-re verte meg a Savonát az olasz bajnokság elődöntőjében, s ezzel bejutott a fináléba, így két év után ismét Pro Recco–Posillipo döntőre kerül sor.

Tavaly nyáron igazolt a Posillipóhoz. Számított arra, hogy ilyen jól szerepelnek majd?

Amikor másodikok lettünk az alapszakaszban, már gondoltunk rá, hogy miután kétszer is hazai pályán játszunk a Savonával, így sikerülhet a döntőbe jutás – válaszolta a 37 éves Varga I Zsolt, aki csapatával már Reccóban készül a szerdán kezdődő bajnoki döntőre. – Az alapszakaszban többször is vesztettünk pontokat, de a rájátszásban is hullámzó volt a teljesítményünk. Amikor nyáron láttam a csapatot, amelyet megfiatalítottak, voltak hiányosságok, vannak posztok, amelyek nincsenek igazán lefedve. Még velem együtt is a miénk az egyik legfiatalabb csapat. Persze csak annak tükrében gyengébb a keret, hogy mégiscsak a Posillipóról van szó, amelynek jelentős tradíciói vannak.

Más egy déli klubnál pólózni, mint mondjuk Észak-Olaszországban, ahol az első osztályú csapatok többsége található?

A Posillipo önmagában minden klubtól különbözik, talán csak a Mladost Zagrebhez tudnám hasonlítani. Struktúrában, szervezettségben is más. Ha például Szicíliában játszanék, ott legfeljebb egy ember volna, mondjuk az elnök vagy a szponzor, aki néha lejön, főleg ha nyersz, de ha nem, akkor le sem tojják az embert. Itt viszont rendszeresen foglalkoznak velünk a vezetők, a szurkolók.

Märcz Tamás nemrégiben arról beszélt, hogy a nápolyi klubnál nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlás-nevelésre.

Így van, most az a filozófiája a klubnak, hogy az utánpótlás-nevelés mellett fiatal, tizenhét-tizennyolc éves játékosokat szerződtetnek, és őket próbálják beépíteni, itt tartani, hagyják őket felnőni.

Sokat kell terelgetni, segíteni a fiatalokat?

Ha látok valakinél valami hiányosságot, akkor természetesen leállok vele dolgozni, legyen szó akár a lövésekről, vagy éppen a konditermi munkáról. De a pszichés nehézségekben is tudok segíteni a hosszú évek során megszerzett tapasztalatommal. Az új csapattársaimat csak ellenfélként ismertem korábbról, de ennek ellenére hamar jó kapcsolat alakult ki köztünk, elfogadtak a többiek.

Harminchét éves elmúlt, bírja erővel a meccseket?

Most úgy érkeztem meg Genovába, hogy fáradtabb vagyok, de a szezon során összességében jól éreztem magam. Annyiban könnyebb a helyzetem, hogy csak másfél-két negyedet játszom. Borisz Zlokovics remek játékos, én meg kiegészítem őt. Folyamatos birkózás megy, és a bírók elkezdtek sok kontrát fújni. Ha elkapsz egy ilyen hullámot, az maga a borzalom.

Több országban, illetve nemzetközi meccseken is tapasztalni hasonlót. Ez jó irányba viszi a sportágat?

Az Euroliga selejtezőiben éltünk meg először ilyet, fújtak húsz-harminc kontrát, meg rengeteg kiállítást. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az amerikaiak döntőbe jutottak az olimpián, de ami engem illet, nem tudok vele egyetérteni. Ha azt látnám, hogy ezzel újra fejlődne a játék Németországban, Hollandiában vagy mondjuk Franciaországban, akkor jó is lehetne ez a fajta felfogás – de nem így van. Egyre kevésbé érthető a játék, három-négy percen keresztül csak ide-oda úszkálnak a játékosok. Megesik, hogy leszakítják a center fejét, ami egyszer kiállítás, másszor pedig kontrafault a bíróknál.

Mire számít a Recco elleni fináléban?

Borzasztó nehéz kérdés. Még három meccs alatt is elveszíthetjük, de minél tovább nyújtjuk a párharcot, annál nehezebb lesz nekik is, ők is fáradnak. Sok mindennek kell összejönnie a sikerünkhöz, de a sportban nyerhet a gyengébb is.

Tudja már, miként alakul a sorsa a következő idényben?

Két évre írtam alá a Posillipóhoz, és mostanában sokat gondolkoztam a folytatáson. Úgy érzem, még egy évet végig tudok csinálni, aztán valószínűleg befejezem.