Joel Natalino Santana

Joel Natalino Santana
nemzetisége:
brazil
0/0
születési hely:
Rio de Janeiro
ideje:
1948.12.25.
pozíció:
szövetségi kapitány
magassága:
176 cm
súlya:
80 kg
korábbi klubjai:
játékosként: Vasco da Gama, Olaria, América de Natal
edzőként: Al-Vasl, Vasco da Gama, Al-Hilal, América, Al-Naszr, Bahia, Fluminense, Flamengo, Corinthians, Botafogo, Coritiba, Vitória, Guarani, Internacional, Brasiliense, Vegalta Sendai, Dél-Afrika
sikerei:
játékosként: brazil bajnok (1974), Rio állam bajnoka (1970), Potiguar állam bajnoka (1974, 1977, 1979, 1980)
edzőként: Arany Kupa-győztes (1987), Mercosur-kupa-győztes (2000), brazil bajnok (2000), Rio állam bajnoka (1992, 1993, 1995, 1996, 1997, 2008), Bahia állam bajnoka (1994, 1999, 2003), Guanabara-kupa-győztes (2008), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009)

Joel Natalino Santana, aki csak névrokona a legendás brazil edzőnek, Tele Santanának, az egyik legismertebb labdarúgó szakembere hazájának, hiszen négy riói csapattal is állami bajnok lett. 2008 tavaszán lett Carlos Alberto Parreira utódja a dél-afrikai labdarúgó válogatott, a Bafana Bafana élén, és bizony hatalmas munkára vállalkozott, hiszen a rendező országnak mindig kötelező továbbjutnia csoportjából. Erre viszont jelenlegi játékoskerete alkalmatlannak látszik…

Santana az 1970-es években középszerű, de első osztályban profiskodó hátvéd volt, megfordult a Vasco da Gamában is, és a sikerek sem kerülték el. Edzőként bontakozott ki igazán, bár érdekes módon ezt a pályát az Egyesült Arab Emirátusokban kezdte el, az Al-Vasl együttesében. Nem sokkal később hazatért a Vascóba, akikkel két állami bajnoki címet nyert. Brazíliában nem lett éppen népszerű taktikai elképzelései miatt, hiszen számára az az elsődleges, hogy ne kapjanak gólt, minden más csak ezután következik, a sor végén pedig a szép játék, a jogo bonito. Flamengo-trénerként azt is megtiltotta fiainak, hogy megborotválkozzanak, mondván, morc ábrázatuk félelmet kelt az ellenfélben...

Rióban igazán népszerű, hiszen sikerrel tevékenykedett a Botafogo, a Flamengo és a Fluminense élén is, de kisebb gárdákban is kipróbálta magát, sőt, 2006-ban tett egy japán kiruccanást is. Azon kevesek egyike, akik játékosként és edzőként is állami és országos bajnokok lettek ugyanazzal a klubbal (ő a Vascóval), a nemzetközi klubsikerek viszont messze elkerülték. A 2000-es évek végén a Flamengóval és a Vascóval sokadik alkalommal is csodát tett, megmentve őket a kieséstől, majd 2008 áprilisában elvállalta a dél-afrikai szövetségi kapitányságot.

Havi 200 ezer dolláros fizetésért írt alá, segítőit Parreirától örökölte Jairo Leal és Pitso Mosimane személyében.