Indul a ligák ostroma

A tehetősek számára garantálni a további gazdagodás lehetőségét, párhuzamosan gondoskodni a kevéssé tehetősek biztos megélhetéséről, és fenntartani számukra legalább a szerény gyarapodás esélyét. Nem csak országirányításra felesküdött politikusok álma e két célt egyszerre teljesíteni; az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) vezetői is ilyesmiben reménykedve döntöttek az UEFA-kupa ligásításáról, valamint a Bajnokok Ligája versenykiírásának apróbb átalakításáról.

Az egykori G-14 klubjai elérték céljukat

Az új idényben a roppant népszerű és jövedelmező Bajnokok Ligája, valamint a „klónozása” révén létrehozott Európa-liga egymás mellett él majd. A modell kétségkívül látványos, és elvben minden kupaszereplő számára szolgál izgalmas újítással, ígéretes szakmai kihívással, ám a négylépcsős selejtező menetrendjéből kiolvasható (lásd mellékelt ábránkat!), hogy „tiszta haszonnal” leginkább a legerősebb bajnokságok elit klubjait kecsegteti. Amiben felesleges kivetnivalót keresni, hiszen az európai klubfutball elsősorban e nagy múltú és tehetős klubok miatt képes százmilliókat – így temérdek magyar futballrajongót is – lázban tartani.

Emlékezhetünk még a legbefolyásosabb klubokat tömörítő G-14 szervezetre, amely egyebek mellett többször felvetette egy az UEFA-tól független „európai szuperbajnokság” ötletét. Hogy e szervezet tavaly e célját is feladva feloszlott, az a Michel Platini-féle UEFA-vezetőséggel kötött megállapodás eredménye. E kiegyezéstől nyilvánvalóan nem független a kuparendszer átszervezése – és itt most elsősorban a Bajnokok Ligája új főtáblájának és selejtezőjének első látásra jelentéktelen reformjára gondolunk.

Mindössze öt hely jut 39 bajnokcsapatnak

Az eddigi 16 helyett immár 22 klubnak (köztük három-három angolnak, spanyolnak és olasznak) nem kell számolnia a selejtezők jelentette bizonytalansággal, sőt a legerősebb öt bajnokság (az említettek mellett a francia és a német) minden BL-indulója számára garantált a főtáblás szereplés – legroszszabb esetben az Európa-ligában. Automatikus BL-főtáblás hellyel a legerősebb 13 országot jutalmazták (a számítás alapját az elmúlt öt kupaidényben nyújtott teljesítmény jelentette); a többiek számára annyi az „engedmény”, hogy a selejtező két ágra osztott mezőnyében bajnokcsapatuk nem találkozhat a magasabban rangsorolt országok bajnoki helyezettjeivel. Igaz ugyanakkor, hogy e 39 bajnok mindössze öt főtáblás helyért vetélkedik az eddig elvben rendelkezésükre álló 16 helyett.

A BL-éhez hasonló tisztes bevételben bíznak

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a BL kapuja, amely az országok többsége előtt a gyakorlatban eddig is csak résnyire volt nyitva – immár hivatalosan is ajtóvá zsugorodott. Cserébe viszont ott az Európa-liga, amely a mérkőzések rendszerét tekintve szinte mindenben megegyezik a mintául szolgáló BL-lel: a 48 csapatos főtábla négyes csoportjaiban oda-vissza vágós rendszerben küzdenek majd a boldog bejutók, szemben az UEFA-kupa eddigi 40 klubos, torz ligaszakaszával. A kérdés csak az, hogy a nagytestvér sikerreceptjéből kölcsönvett gazdasági-pénzügyi elemek (média- és marketingjogok központi értékesítése, centralizált szponzori kör stb.) valóban úgy állnak-e majd össze egésszé, hogy az „újszülött” bevételei lassacskán megközelítsék majd a BL-ét, amelyből egy friss kimutatás szerint idényenként átlagosan 38.45 millió euró jut egy csapatnak. Hogy a Platiniék választotta modell működőképes-e, illetve, hogy az európai futballvezetők és futballklubok a „békés egymás mellett élés” egyensúlyi állapotában élvezik-e majd az új rendszer előnyeit, azt a 2009– 2010-es kupaidény pénzügyi mérlegéből olvashatjuk ki. De következtetéseket már abból is levonhatunk, hogy egy odahaza BL-helyre hajtó nagy klub milyen összeállításban lép pályára soros Európa-liga-mérkőzésén, mondjuk, jövő márciusban-áprilisban…