Világsztárként jött, de vajon hogy megy?

A repülőtéren a Panathinaikosz több mint háromezer zöld mezes drukkere várta Djibril Cissét, aki kissé el is érzékenyült a világsztárnak kijáró fogadtatástól. „Még sohasem láttam ilyen lelkes szurkolói csődületet” – mondta a 28. születésnapját augusztusban ünneplő támadó, akinek megvásárlása az athéni sajtó szerint görög átigazolási rekordot eredményezett. Noha magasabb árat többször is fizetett játékosért a két görög elitklub, az Olympiakosz és a most Cissét nyolcmillió euróért szerződtető Panathinaikosz (az abszolút csúcsot a ciprusi Mihalisz Konsztantinu tartja, érte 15 milliót szurkolt le a Pana az Iraklisznak 2001-ben), a járulékos költségekkel körülbelül 20 millióra felkúszó összeget csúcsként értékelik. A summa nagyobbik felét Cissé évi 2.5 millió eurós fizetése plusz a prémiumok teszik ki.

Cissé elérzékenyülése ellenére nem állítható, hogy az eddig Franciaország és Anglia között ingázó támadó görögországi szerződésről álmodozott akár csak néhány hete is. Inkább abban reménykedett, hogy a Sunderland – amelynél az előző idényt kölcsönben töltötte – értékeli a bennmaradás érdekében lőtt-fejelt tíz gólját, ám Fülöp Márton klubja nem tudta előteremteni 11 millió eurós kivásárlási árát. Egy ideig úgy tűnt, a Tottenhamnél lesz rá pénz, de aztán a londoniak is meggondolták magukat. Maradt a visszatérési lehetőség a játékjogát birtokló Olympique Marseille-be, csakhogy ott az új edző, Didier Deschamps nem titkolta: bármilyen jó játékosnak tartja is Cissét, „felpörgetése” nem lenne egyszerű feladat. Cissé ezt is mérlegelve mondott igent az egyre kitartóbban érdeklődő Pa­na­thinaikosznak, amelynek a brazil Gilberto Silva, a horvát Ante Rukavina és az osztrák Andreas Ivanschitz személyében neves légiósai vannak.

Az elefántcsontparti származású, rikító frizuráiról is ismert támadó 2000-ben tagja volt az U18-as Európa-bajnok francia válogatottnak, majd a 2001– 2002-es francia bajnokság gólkirályaként már a legtöbb európai élklub figyelmét magára irányította. Két évvel később újra gólkirály lett az Auxerre-ből (22 után immár 26 góllal), ami liverpooli szerződést eredményezett. Alig érkezett azonban meg, 2004 októberében bekövetkezett a be­vezetőben említett borzalmas sérülés: a Blackburnben elszenvedett kettős lábtörés annyira súlyos volt, hogy az amputáció szükségessége is felvetődött. A játékos szerencsésen felépült, sőt időben ahhoz, hogy 2005 tavaszán ott legyen és a tizenegyespárbajban gólt szerezzen a „vörösök” számára diadalmas Bajnokok Ligája-döntőn. Rafa Benítez menedzserrel azonban nem jött ki, így egy év múlva, ajánlólevelén húsz liverpooli góllal, hazatért Marseille-be. E meglehetősen ellentmondásos és sunderlandi kölcsönjátékba torkolló időszak egy válogatott meccsen bekövetkező bokatöréssel kezdődött…

Cissé jól érezte magát Sunderlandben, nem jó szívvel hagyta most el Angliát, de a szerződése körüli szurkolói felhajtás váratlan és pozitív fordulat számára. Megfigyelők szerint Görögországban legutóbb öt éve keltett futballista érkezése ekkora érdeklődést: akkor nem akárki, a brazil világbajnok Rivaldo írt alá a nagy rivális Olympiakoszhoz. (Ezen a ponton érdemes emlékeztetni rá, hogy a pireusziak hívei 21 évvel ezelőtt egy magyar játékost istenítettek: az általunk forrásként használt Transfermarkt 7.5 millió euróra becsüli Détári Lajos 1988-as árát.)

Egy Görögországba szerződő futballistával kapcsolatban mindig megfogalmazódik a kérdés, lehet-e visszaút az európai csúcs közelébe. A selejtezőn át akár BL-főtáblás játéklehetőséghez is juthat Cissé, aki cáfolni szándékozik a többség pesszimista véleményét, és Nicolas Anelka példáját említi. A szintén francia és szintén válogatott támadó az idén, a török Fenerbahcéban eltöltött idénye után három évvel, a Chelsea kötelékében a Premier League gólkirálya lett – 30 ­esztendősen. Ha Cissé is e ritka utat járja majd, bizonyára nem 37-szeres válogatottként fejezi be pályafutását.