A gólszerzés királya

Ha nem övezné akkora népszerűség és médiaérdeklődés Kakát, mint amilyen valójában jár is neki, s közben Luís Fabianót is a „helyén kezelnék”, talán nem előbbi, hanem utóbbi kapta volna meg a vasárnap Brazília győzelmével véget érő dél-afrikai Konföderációs Kupa Aranylabdáját. Elsősorban azért, mert Kakánál is többet tett az aranyérem megszerzéséért, sőt mindenki másnál többet tett érte, amiről az öt találattal elnyert gólkirályi címe is árulkodik – a gólok eloszlása meg arról, hogy a spanyol Sevilla középcsatára meccsnyerő típus.

A csoportkör utolsó fordulójában, Olaszország ellen (3–0) a két korábbi győzelem dacára is volt matematikai esélye a brazilok kiesésének, ám Luís Fabiano duplája után kiegyenesedtek a kérdőjelek; aztán következett az emlékezetes finálé, amelynek félidejében 0–2-re állt a selecao az Egyesült Államok ellen, s végül úgy győzött 3–2-re, hogy az első két gólt 28 esztendős hősünk szerezte. De gólok ide vagy oda, abban a válogatottban, amelyben a közelmúltban Romário, Bebeto meg Ronaldo volt a gólfelelős, kétségkívül nehéz az imént említett klasszisok nyomába érni.

Pedig van itt két „pedig”.

Egyrészt Dunga fegyelmezett, a védekezésre nagy hangsúlyt fektető válogatottja általában egy csatárral rohamoz, így nehezebb érvényesülnie a centernek, másrészről meg Luís Fabiano így is ontja a gólokat, még ha nem is tartozik a kifejezetten virtuóz, művészi hajlammal megáldott brazil támadók közé. Vasárnap 31. alkalommal szerepelt a selecaóban, és már a 21., majd a 22. gólját is megszerezte, ami mérkőzésenként 0.71 találatot jelent. Ez mások mellett Bebeto (39 gól/75 válogatott mérkőzés) és Ronaldo (62/97) átlagánál is jobb, s csak öt honfitársa vallhatja magát hatékonyabbnak: Leonídas (21/23), Pelé (77/92), Ademír (32/39), Romário (55/70) és Zico (52/72).

„Hányszor, de hányszor a szememre vetették már, hogy nincs klasszis középcsatárom. Lepergett rólam. Az én olvasatomban ugyanis az a jó center, aki mindegy, hogyan, de gólokat szerez, márpedig e tekintetben nem ismerek Luísnál veszélyesebb futballistát. Ezért tettem be a csapatomba” – magyarázta Dunga, a brazilok sikerkapitánya, míg maga az érintett leginkább annak örült, hogy tartani tudta ötgólos vállalását.

„Kipróbálnám magam a Sevillánál is jobb csapatban, ez esetben talán világszerte elismert futballista lennék. Iparkodom, nehogy romoljon a statisztikám, mert akkor előbb-utóbb elvisz valamelyik élcsapat. Hát ha még jövőre világbajnoki címet is szereznék” – mondta a dél-amerikai vb-selejtezősorozatban kilenc meccsen hét gólt szerző csatár.

A remélt klubváltásig meg marad a válogatotton belüli harc az ifjak (Pato, Nilmar) és a körön kívüli nagyok (Ronaldo, Adriano) ellen – s úgy fest, itt is nyerésre áll.