Ritka bravúrral büszkélkedhet a Hévíz FC. A Glázer Róbert edzette együttes valamenynyi, Nemzeti Bajnokságban szereplő csapatot figyelembe véve (NB I, NB II, NB III) egyedüliként nyert veretlenül bajnokságot, mégpedig az NB III Bakony-csoportjában, ezzel kiharcolta az NB II-es indulás jogát.
Két év „száműzetés” után jutott ismét a Hévíz FC a magyar labdarúgás második vonalába, köszönhetően többek között Glázer Róbert nagyszerű munkájának. A csapat 106 gólt rúgott, csupán 21-et kapott, s 78 pontot szerezve 6 ponttal megelőzte a nagy rivális Veszprémet. Glázer Róbert ötévnyi hévízi edzősködése alatt megjárta a mennyet és a poklot.
Alighogy Hévízre szerződtem, magára maradt a klub, a tulajdonosváltás megviselte a csapatot, majdnem a teljes keret távozott – emlékezett a kellemetlen helyzetre Glázer Róbert. – Ennek ellenére nem estünk ki. A pokoli zuhanás a következő évben következett, a csapat zöme elment, kapkodtunk, és majdhogynem telefonon igazoltuk az új játékosokat. Úgy kerültek hozzánk labdarúgók, hogy nem láttam, milyen állapotban vannak. Súlyos árat fizettünk, búcsúztunk az NB II-től, de megfogadtam, többet nem esünk hasonló csapdába.
Minek tulajdonítja, hogy most ismét a másodosztályba jutott az együttes?
Sikerült visszacsalogatni a Hévízhez kötődő labdarúgókat, s melléjük három fiatalt építettem be. Tavaly pechünkre a ZTE és a Győri ETO második csapata is a mi csoportunkba került, s ők jutottak fel, pedig ha nincsenek közöttünk, tíz pont előnnyel végzünk az élen. Kár keseregni, mert egyébként kifejezetten jót tett a csapatnak, hogy erős ellenfelekkel futballozhattunk.
Akik látták, állítják: annak ellenére, hogy az NB III-ban dolgozott, edzésmódszerei szemernyit sem változtak az élvonalhoz képest.
Azért ez nem teljesen igaz, ugyanis az Újpestnél, a Honvédnál és a Zalaegerszegnél is másfajta munkát végeztünk. Egy azonban biztos, profi módon készültünk – csak amatőr szinten. Heti nyolc edzést írtam elő, a játékosok a futball mellett tanultak és dolgoztak. A munka meghozta gyümölcsét, jóval egységesebb s eredményesebb lett a Hévíz, mint korábban. Büszke vagyok a csapatra, hiszen százhat gólt rúgott. Újra beszélnek rólunk, főleg gólkirályunkról, Mladen Csovicsról, aki negyvenegy gólt szerzett, ezért most több csapat is csábítja.
Ha elszipkázzák az értékeket, vajon milyen eredményekre lehet képes a Hévíz az NB II-ben?
Még egyszer nem történhet meg, hogy kicserélődik az egész csapat. A város, az angol tulajdonos, a kórház, s a helyi vállalkozók kis közössége mellettünk van, megkapjuk az NB II-höz szükséges feltételeket. Elképzelhető, hogy lesz, aki nem tud ellenállni a csábításnak, ennek ellenére a másodosztályban is erősek leszünk. Persze igazolni is kell legalább négy NB I-es szintű labdarúgót.
Úgy tűnik, eldőlt, hogy Hévízen marad. Nem hiányzik az élvonal a volt szövetségi kapitánynak?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem vágyom vissza a legjobbak közé, ám a labda itt is gömbölyű. A feltételek szerényebbek ugyan, de dolgozni Hévízen is lehet. Nagy család vagyunk, és most semmi más nem motivál bennünket, mint az, hogy megmutassuk, nem érdemtelenül kerültünk a második vonalba.