Alex Ferguson állítja, Owen az utolsó vétel

Természetesen nem érhetett véget úgy a Manchester United új játékosainak hétfői bemutatása, hogy ne került volna szóba Cristiano Ronaldo. Miközben egy héttel korábban a madridi Bernabéu-stadionban több mint nyolcvanezren zsúfolódtak össze az MU-ból a Realba igazoló portugál aranylabdás bemutatásakor, addig a hétfői carringtoni összejövetelt szándékosan szerényre fogták – talán ekképp nyomatékosítva, hogy a Ronaldo-korszak, legalábbis Manchesterben, lezárult.

„Senkinek se görcsöljön a gyomra attól, hogy elengedtük. Nagy munkánkba került az is, hogy hat éven át itt tartsuk. Most menni akart, hát elengedtük – mondta Sir Alex Ferguson, aki rövid piaci elemzést is szükségesnek tartott. – Angliában és egész Európában az égbe szöktek az árak. Nem hiszem, hogy a szemünk láttára létrejövő méregdrága átigazolások mindegyike reális, de úgy látszik, ez már csak ilyen furcsa nyár. Általában a Manchester Unitednek kell mélyen a zsebébe nyúlnia, ha valakit szerződtetni akar, most azonban olyan sok tehetséges fiatalunk van, hogy eleve nem készültünk nagybevásárlásra. Részünkről vége az üzletelésnek, felejtsék el a történeteket, amelyek arról szólnak, ki mindenkit szeretnénk még szerződtetni.”

Sir Alex – hangsúlyozván, hogy nem a klubtulajdonos Glazer család utasította takarékoskodásra – utolsó mondatával alaposan megdöbbentette hallgatóságát, és még a visszafogott kommentárok is úgy vélik, lehet, hogy komolyan gondolta, amit mondott, de nyilvánvalóan nem csukott szemmel figyeli mostantól a piaci eseményeket. Igaz, hogy a United Ronaldo és Carlos Tévez távozásával is éppen elég erős, a megbolondult piacon bízvást megtestesítheti a visszafogott, nyugodt erőt, ugyanakkor ha a brazil Gremio csökkenti igényeit (húszmillió font), valószínűleg nem zárkózik el az új Ronal­dinhónak kikiáltott, 18 esztendős Douglas Costa szerződtetésétől.

Mindenesetre elevenítsük fel: a Ferguson-éra két korábbi közönségkedvence, Eric Cantona és David Beckham távozásakor (1997, 2003) Teddy Sheringham, illetve a tinédzser Cristiano Ronaldo volt a legnevesebb érkező – azaz a múltból nem következik, hogy Sir Alexnek azonnal el kellene költenie a Ronaldóért néhány hete kasszírozott 94 millió eurót.

A menedzser mindazonáltal elismerte, Karim Benzemát szívesen szerződtette volna a Lyonból, de az ár-érték arány fent említett eltolódása miatt az ügylet kútba esett – egyúttal gratulált a tehetséges csatárt végül C. Ronaldo mellé „exportáló” franciáknak, hogy nekik is sikerült 35 millió eurót kipréselniük a Realból. Benzema más irányú elfoglaltsága miatt döntöttek végül az aranylabdás Michael Owen mellett – akinek szerződtetésén természetesen hónapok óta töprengtek, mint ahogy a bordeaux-i Gabriel Obertant is négy esztendeje figyelték.

„Nagyon vágyom arra, hogy jól menjenek itt a dolgaim. Mi varázsoljon mosolyt az ember arcára, mi gyorsíthatná meg a lépteit, ha nem egy ilyen kihívás?! – mondta a legutóbb a Newcastle-t erősítő Owen a hétfői bemutatón. – Nem titkolom ugyanakkor, hogy az úgynevezett sérülékenységem folyamatos emlegetése kissé bosszant. Valóban értek sérülések pályafutásom során, ez tény, de a legtöbb futballista így van ezzel. Huszonkilenc éves vagyok, játszottam több mint ötszáz mérkőzést, ez szerintem önmagáért beszél. Sérülést bárhol összeszedhet az ember, a modern futball ilyen, nem hiszek abban, hogy ez valamiféle hajlam következménye lenne.”

Jelen állás szerint Owené lesz a legutóbb Cristiano Ronaldo által viselt, Manchesterben különös tisztelettel övezett 7-es mez, ám ezen a ponton óvatosságból idéznénk a vásárlások befejezésével kapcsolatban tamáskodó The Timest: „Ferguson nevetését látva figyelmeztetjük a United szurkolóit, egyelőre ne rohanjanak megvenni az Owen 7-est…”