Ilyen (volt) a boksz

Nagy János, Kótai Mihály, Matolcsi József, Hidvégi György, Csábi Bettina, Miló Viktória, a sor folytatható: volt egyszer magyar profi boksz. Nem is akármilyen: a Felix-Promotion bunyósa, Nagy János és a Kovács Istvánt legyőző Júlio Pablo Chacón első összecsapását 3.52 millió tévénéző látta, de az istálló más rendezvényein is megközelítette a 25 százalékos nézettséget! A bokszolók 3-4-5 évvel ezelőtt sztárok voltak. Hármójuk életében kutakodtunk, vajon mi lett velük karrierjük befejeztével?

Túlsúlyos bazári majom volt, de már újra bokszoló

A még mindig csupán 32 esztendős Kótai Mihály csaknem három és fél éves szünet után július 25-én újra bokszol. A Boksz-világalapítvány (WBF) és a Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) egykori nagyváltósúlyú világbajnoka Várpalotán a Hazatérés elnevezésű program egyik főszereplője. „Nem azért térek vissza, mert anyagi problémáim vannak, hanem azért, mert a bunyó az én közegem” – így a Rakamazról induló Tornádó, aki hihetetlen kálváriát járt be: legutóbbi profi meccse (2006. március 3.) után csaknem egy évig gerincsérüléssel vesződött, 2007-ben pedig reklám- és ajándéktárgyak forgalmazásával foglalkozó üzleteit próbálta életben tartani – sikertelenül. Majd ismertségére számítva a közszolgálati televízió egyik műsorához kérték fel amolyan producernek, de ez a vállalkozás is befuccsolt. Ahogyan korábbi és jelenlegi edzője, Veres László fogalmazott: „Misiből a tévék mindenféle értelemben bazári majmot csináltak.”

S azt se hallgassuk el, amit a bulvármédia már fél éve feldobott Kótaival kapcsolatban: a bunyós nagyobb összeget adott kölcsön egy barátjának, aki nem fizetett. Misi ellen zsarolás, életveszélyes fenyegetés ügyében nyomoznak. Az összeg nagyságát illetően maradjunk annyiban, a volt barát a Blikk egy korábbi információja szerint százmilliós nagyságrendben kopasztotta meg Kótait s még néhány jóhiszemű kölcsönzőt. A bokszoló azért nem nyilatkozik erről, mert az ügy nyomozati szakaszban van, ám azzal kapcsolatban, hogy miből telt a kölcsönre, már nyitottabb: „Noha nyilvánvalóan nem kerestem annyit, mint a jobban reflektorfényben lévő bokszolók, Kokó vagy Madár, azért a címvédések hoztak a konyhára, s az üzleteim kezdetben nem voltak veszteségesek. A kudarcok hatására kicsúszott a talaj a lábam alól. De amikor számot vetettem magamban, azt mondtam: elég, újra bokszolok, mert a fizikai és mentális talpra állásban csak ez segít. No és a párom, akitől van egy csodálatos egyéves kislányom.”

Mit jelent az, hogy Kótai lába alól kicsúszott a talaj? Nem nyúlt sem alkoholhoz, sem cigarettához, hanem éppenséggel egyre jobban megvetette a lábát a talajon: idegességében evett, 102 kilósra hízott. Aztán hogy nem került „vágósúlyba”, annak is köszönhető, hogy edzeni kezdett.

„Hogy mik a céljaim? A párommal és a kislányommal egy apró budai lakásban élünk. Kicsit idegesít, hogy én, akinek szuper autói voltak, most kölcsönkocsikkal járok, de nem érdekel. Egyébként bokszolónak tartom magam, s egy bunyós élete mindig egy meccstől függ: a következőtől. Szponzorokat is találtunk, s bár tudom, hogy nagyságrendileg meg sem közelíti a világbajnokként keresett pénzt, jól érzem magam a bőrömben” – ad helyzetjelentést sorsáról Kótai, amihez annyit lehet hozzátenni, nyilván a bőre is jobban érzi magát: nem feszül annyira, mint egy 102 kilós testen.

Magyar celeb lett a világbajnoknőből

A 31 éves Miló Viktória, aki a Bessenyei György főiskolán, majd a pécsi egyetemen szerzett földrajz–testnevelés szakos diplomát, tavaly, napra pontosan öt évvel azután hagyta abba a profi bunyót, hogy 2003. május 10-én a WIBF-GBU légsúlyú világbajnoka lett. Amikor bokszolt, akkor is dolgozott irodavezetőként egy vagyonvédelmi cégnél, volt mozgássérültek edzője, rádió- és tévéműsorok állandó szereplője. Utóbbinál a múlt idő felesleges, mivel a kereskedelmi csatornákon s a bulvárlapok hasábjain rendre feltűnik. Bizonyos értelemben celeb, de ezt nem szégyelli, viszont nem is értékeli túl. Legalább annyira (ki)használja a médiát, mint amennyire az őt.

„A szívem még vitt volna, de fizikailag elfáradtam. Visszaadhatatlan érzés, amikor győzelem után felemelik az ember kezét” – zárja le aktív bokszolói karrierjét Miló, aki elmondja: mint a nők legtöbbje, akár bevallja, akár nem, mindig elismerésre vágyik, és részben elégedetlen a külsejével. Pedig míg az interneten Kótai nevére 8100 cím ugrik be, Milóéra több mint 80 ezer! S hogyan viseli, ha az köszön vissza, hogy megcsináltatta a melleit? Erre úgy reagál, a mellplasztikázás s az, hogy aktfotók készültek róla exkluzív kiadványokba, nem titok.

Bokszolóként eleinte bosszantotta, hogy nem a sportolót látták benne, hanem azt kérdezték, ki a pasija, de mára megszokta. Aktualizálom a kérdést: „Ki a barátja?” „Most nincs senki” a válasz. Amúgy edzőként napi öt-hat, másfél órás foglalkozást tart.

Hogy mennyit keresett a boksszal? „Szerződésem szerint erre nem válaszolhatok – mondja, de azért nem hagy slamasztikában, igazi nő, meg is villant valamit, meg takar is. – Amit a munkával kerestem, abból éltem, a bokszért kapott pénzből pedig egy negyven négyzetméteres budapesti lakásra futotta.”

Ha tisztán lát, még visszaút is lehet

Hidvégi György 2007. június 16-án bokszolt legutóbb. Így fejezi ki magát, s nem azt mondja, hogy utoljára. A WBF cirkálósúlyú világbajnoka jobb szemének szemmozgató idege megsérült, a sportolónak kettős látása van. Nem egyetlen ütés okozta a sérülést, azonban Gyuri biztos benne, hogy amikor a jó nevű Albert Sosnowskival kesztyűzött, s a lengyel egy ütés során belenyúlt a szemébe, sokat rontott a sérülésén. A kétéves pauza ellenére Hidvégin mindössze 2-3 kiló súlyfelesleg van, hetente három alkalommal 6-8 kilométert fut, zsákol – és fiatalokat edz. Arra a kérdésre, hogy a boksz okozta-e kettős látását, Hidvégi nem kertel a válasszal: „Ez benne van a bunyóban, nem tagadom, más sportágban kevesebb az esély az ilyenre. De azt mondom, megérte profinak állni. Ha meggyógyulok, akkor is bokszolni fogok.”

Ha meggyógyul… Egy brit specialista, aki korábban Frank Brunót is megműtötte, vállalta volna az operációt, de garanciát nem tudott adni, ezért Hidvégi nem kockáztatta a beavatkozás összegét, 8000 fontot.

„Nem az összeg bizonytalanított el, hanem az, hogy a doktor azt mondta, minden korábbi véleménnyel ellentétben, ez nem a szemmozgató izom, hanem az ideg rendellenessége, s az eredmény bizonytalan. Augusztusban egy magyar specialistával is megnézetem a szemem.”

Hidvégi amúgy szerencsésnek mondhatja magát, mert tudott spórolni. A szülői háttér biztosította, hogy amatőrként félre tudta tenni az alapítványoktól kapott pénzeket, s a profiként neki járó összegeket sem tapsolta el. A Páva utcában éttermet vezet, egy egyterű Toyota Corollával jár, van egy Opelje is, de ahogyan fogalmaz: „Különösebben nem érdekelnek a kocsik.” Az érdekli, hogy rendbe jöjjön a sérülése, mert még csak 29 éves, s az ő súlycsoportjában 35 esztendősen is vígan lehet bunyózni. Ha abba kellene hagynia, csak azt sajnálná, hogy nem tudta magát kifutni. „A tévében Madár és Balzsay meccsein kívül nem nézek bunyót, nem akarom a szívem fájdítani.”