A pokolban bátrabban kellett volna játszani

Mintegy négy órával a mérkőzés előtt futott be a Bukarest Nord állomásra az újpesti szurkolók zömét szállító vonat, a román főváros csendőrsége pedig busszal utaztatta át a városon a magyar ultrákat, akik így órákkal megelőzték a Ghencea Stadionban román riválisaikat. A több mint tizenöt órás utazás – a román média által keltett hisztéria ellenére – incidensek nélkül ért véget, hiába írtak a bukaresti bulvárlapok a „hírhedten erőszakos magyar ultrákról”, a felvételeken látható magyar szurkolók csak a rigmusaikat skandálták.

Meccshangulatnak ugyanis a nap folyamán nyoma sem volt Bukarest utcáin, bár a román klub tizennyolcezer jegy eladását jelentette be. A román drukkerek lassan, elszórt csoportokban kezdték megtölteni a lelátókat, így amikor egy órával a kezdés előtt Balajcza Szabolcs kifutott melegíteni, a „Hajrá, lilák!” buzdítás még jóval hangosabban szólt a bukarestiek szórványos füttyeinél. A Steaua kapusai tíz perccel később érkeztek, ekkor már a hazai oldalon is megkezdődött a szurkolás, de ekkor még mindkét oldalon a nemzeti jelszavak kerültek előtérbe a klubrigmusok rovására. Az amúgy megosztott bukaresti tábor (mindkét kapu mögött lassacskán formálódott csak a kemény mag) többnyire reagált egy-egy újpesti megnyilvánulásra, a hazai nézők többsége viszont a bemelegítés alatt békésen ücsörgött a helyén szendvicset majszolva vagy a műsorfüzetet böngészve. Csak a Steaua mezőnyjátékosainak bevonulása hozta meg a „hangrobbanást”, ehhez azonban a stadion hangszórói is kellettek.

Végül az északi kapu mögötti román tábor részéről harsant fel először a „Ki a magyarokkal az országból!” rigmus, amikor a hangosbemondó a csapatok bemutatásához látott. Miután a játékosok visszavonultak, a táborok is megnyugodtak néhány percre, a nézők száma azonban kezdéskor távol állt a jegyeladások alapján beharangozottól: mintegy tizenötezren foglaltak helyet a nézőtéren. A csapatok hivatalos bevonulásakor viszont újra felforrósodott a hangulat, mégiscsak egy román–magyar meccs vette kezdetét...

Az gyorsan kiderült, hogy az Újpest nem ijed meg a bukaresti pokolban, s látszott a játékosokon, tudják, mit akarnak. A cél végtelenül egyszerűnek tűnt: nyugodt futballal elérni a bravúrnak számító döntetlent. Ugyanakkor az Újpest – amellett, hogy öt hátvéddel kezdett a gárda – nemcsak a védekezésre összpontosított, hanem távoli lövésekkel megpróbált veszélyeztetni is.

A Steaua fölényét azonban jelezte, hogy az együttes húsz perc alatt öt szögletet harcolt ki. A lila-fehérek heroikus védekezésére jellemző, hogy a csapat első sárga lapját a csatár Kabát Péter kapta, aki a saját térfele közepén rúgta meg szerelés közben Székely Jánost. A viszonylag sok szabálytalanság azt eredményezte, hogy a bukaresti futballisták egyre idegesebbé váltak, mert nem tudtak mit kezdeni a kapuja elé tömörülő Újpesttel.

Eközben a lelátón sem volt nyugalom: néhányan sikeresen megbontották a gyenge lábakon álló kordont, ám a biztonságiak állták a sarat, összecsapásra nem kerülhetett sor, de a vizes palackok és az egyéb el nem kobzott tárgyak repkedtek a levegőben.

A pályán kiegyenlített játék zajlott – leszámítva, hogy leginkább a román játékosoknál volt a labda –, olykor az Újpest is eljutott a hazai tizenhatosig.

A félidő hajrájában emberelőnybe kerültek a lilák, hiszen a görög Mihael Kukulakisz kiállította a Steauában futballozó honfitársát, Pantelisz Kapetanoszt. Az Újpest a második játékrészre nagy esélyt kapott arra, hogy elérje a hőn áhított jó eredményt.

Aztán jött a hideg zuhany: a szünet utáni első támadásából vezetést szerzett a Steaua, ráadásul alig telt el tíz perc a félidőből, amikor Korcsmár Zsolt kiállítása után az emberelőny is eltűnt.

Lényegében minden összeomlott, amire William McStay felkészíthette játékosait a szünetben.

A Steaua birtokolta többet a labdát, s feltűnt, hogy az idő előrehaladtával a lila-fehérek már nem bonyolították túl a játékot, a lehető legegyszerűbb megoldásokat választották. A román csapat azért nem tudott újabb gólt szerezni, mert – amellett, hogy az Újpest fegyelmezetten védekezett –, rengeteget hibázott, sok volt a pontatlan átadás, a céltalan futkározás.

Aztán persze következett egy jó passz, s máris kétgólos előnybe került a Steaua. Ezután az újpestieknek már arra kellett figyelniük, nehogy az első találkozón eldőljön a továbbjutás sorsa.

Nem dőlt el, hiszen két gól nem a világ.

Persze ha Tisza Tibor kihasználta volna a ziccerét…