HungaroSport Tv II. – Szőllő-blog

A hozzászólók felvetettek jó néhány dolgot, amelyekre illik reflektálni, mielőtt továbblépnénk a hazai futballközvetítési ügyek útvesztőjében. Sokak kérésére emlékezzünk meg először is a Góóól összefoglalók „A bírónak nincs videója” rovatáról, amelynek az volt a frappáns csattanója, hogy az utolsó fordulót követő adásban a legjobb (vagy a legtöbbet kritizált? – már nem emlékszem pontosan) játékvezető átvehetett egy videómagnót Knézy Jenőtől (nyugodjék békében) vagy valamelyik másik szerencsés műsorvezetőtől. (Most így Bede Ferenc intellektuális alakja rémlik fel, mint az egyik év győztese…)Megrökönyödve kérdezte valaki, hogy miként lehetnek Bodnár Györgynek még ma is jogai a közvetítésekkel kapcsolatban, hacsak nem örök érvényű szerződést kötött a csapatokkal. Nos úgy, hogy örök érvényű szerződést kötött… De ettől függetlenül is a mai napig jelen van ezen a piacon, hiszen köztudomású, máig az övé az egyetlen (vagy legalábbis az egyik), futballmeccs közvetítésére használt közvetítőkocsi, ami nem olcsó portéka, s amelyet tőle bérel mindenki, aki tv-s meccset akar adni.Fölvetődött az is, hogy a HungaroSport valójában nem Kovács Attila ötlete volt, az MLSZ-elnöknek csak az intézmény lejáratásában és gyors csődjében volt szerepe, sőt az ő tévéjét Hungary Sportnak hívták, s csak azután lett más a neve, hogy a munkatársak még egy darabig továbbvitték a csatornát bevétel nélkül. Érdekes különben, hogy akkor, tíz éve lehetetlen vállalkozás volt sportcsatornát indítani Magyarországon, ma pedig, ha jól számolom, a Digi Sport lesz az ötödik, csak sportot sugárzó, hazai üzemeltetésű adó.De még ne engedjük el az egykor Deutsch Tamás sportminisztert lehallgató, majd a kazettát a Dunába ejtő, végül ugyanezt a kazettát a házába történő váratlan titkosszolgálati betörés során elveszítő sportvezető kezét, hiszen olyan jó nosztalgiázni. Most nem arra gondolok, mennyire szórakoztató volt, ahogyan egykor kérdésemre megpróbálta felismerni a magyar labdarúgó Aranycsapat tagjait a Hotel Stadionban akkor még kint lévő tablóképen (tizenegyből két vagy három legenda nevét sikerült elsorolni, úgy rémlik), hanem arra a nem kevésbé bájos ötletére, amely nyomán – belefáradva a közvetítési harcba – bejelentette: a Fradi–Újpestet márpedig interneten kell közvetíteni. A magyarországi háztartásoknak akkoriban talán az egy ezrelékében volt internet-hozzáférés, plusz a Központi Fizikai Kutatóintézetben, de az MLSZ elnökét (aki élő tévéadásban jelentette be egy másik alkalommal, hogy elmegy az igazáért Battler úrhoz Louisianába – vö: Blatter FIFA-elnökhöz a Lausanne-nal egy országban lévő Zürichbe) igencsak megbotránkoztatta, hogy a sportszerető közvélemény nem elégedett a megoldással, és a – kor színvonalának megfelelő minőségű képet produkáló – netes közvetítéssel. Jóllehet az ötlet kétségtelenül mérföldkő volt a sportmédia történetében, és végső soron bizony alighanem néhány éven belül a világhálón válogatunk majd a meccsközvetítések között. (Kovács internetes akciója legalább egy évvel előzte meg azt az MLSZ-sajtótájékoztatót, amelyre egyetlen újságíró sem ment el, miután Pósa Árpád, a Kovács nyomdokain járó modern sajtófőnök e-mailen küldte ki a meghívókat…)De ha már itt tartunk, szívesebben süvegelem meg ehelyütt dr. Szepesi Györgyöt, aki némileg sikeresebb elnöke volt az MLSZ-nek, s akinek a generációs élményeket jelentő sportközvetítései mellett örök érdeme egy – Kovács Attiláénál – működőképesebb ötlet a média megújításában. Ezt pedig úgy hívják, hogy rádiós bajnoki körkapcsolás. (Úgy hallom, a tévéközvetítési bevételektől megittasodva az MLSZ mostantól a rádiós jogokért is roppant összegeket szeretne kapni, s ebben az sem zavarja, hogy például a futball-világbajnokságon sincs díja a rádiósok jelenlétének, valamint az, hogy ezen a piacon nincs is vetélytársa a Magyar Rádiónak.)Mint látható, az ötleteknek nem volt híján az MLSZ történetének egyik leginnovatívabb elnöke (szurkolói irodát is alapított, amelynek munkatársai szövetségi pénzen randalírozhattak és törhették össze a hivatali autókat) nem adta fel könnyen. Kovács Attilának nem ment a fejébe, hogy Bodnártól és jogos követeléseitől megszabadulni képtelenség, ezért megtette azt is, hogy átnevezte az NB I-et, mondván, a szaknévsoros üzletember ennek a sorozatnak a jogait szerezte meg, nem pedig az új magyar csodabajnokságéit, amelyet Kovács PNB-nek, Professzionális Nemzeti Bajnokságnak nevezett el. A bíróság azonban nem volt vevő erre a találékonyságra, s hiába futott egy éven át ezen a néven a sokat látott „pontvadászat”, és láthattunk újra hangulatos gólösszefoglalókat bizonyos Vécsey Mihály és Csisztu Zsuzsa vezényletével a TV2-n(!), megint jött a káosz, a létbizonytalanság és a teljes érdektelenség.(Folyt. köv.)Szöllősi György